Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

A Petőfi Társaságnak ma is alig van pénze. Nem tud se könyveket, se lapot kiadni, se pályadijakat kitűzni vagy irodalmi ösztöndíjakat adni. A tisztelt közönség csak úgy tolong a társaság havi felolvasó-üléseire. Persze, itt nincs belépő-díj. A tisztelt közönség a költők alkotásain potyára akar gyönyörködni.

Pénz nélkül nem lehet kultúrát csinálni. Irodalompártolás nélkül nincs irodalom.

A képzőművészetek remekeit is uralkodók, pápák vagy más maecenások pártolása szülte. Magyarországon nincs inaecenás. Mert akinek sok pénze van, annak rendesen kevés az ízlése; és akinek sok ízlése van, annak kevés a pénze.

Nálunk tehát a képzőművészetek müpár- tolását is az államra sózták. Tessék tehát a szépirodalmat is az államnak segélyezni!

„Az irodalom-pártolás állami feladat!“ Ezt a kurta igazságot már három évtizede hirdetem. De harminc évi agitáció mellett csak annyit tudtam elérni, ezt is csak a Széli Kálmán személyének súlyával, hogy a szépirodalom támogatására az állami költségvetésbe •egy közvetett tételt vettek be; tudniillik könyvtárak létesítésére ad az állam pénzt.

Az első tétel, aminek a költségvetésbe való beillesztése a derék Ssúkováthy Istvánnak, Wekerle egykori adjutánsának, az érdeme, csak hatezer korona volt. Ma már több százezer korona az, amit a Múzeumok és könyvtárak országos tanácsa és felügyelősége kezel s ebből évenként igen jelentékeny összegért. vásárolnak magyar könyveket és kész könyvtárt szállítanak a vidékre. De a ma é!6' szépírók legtöbb munkáját mégis kihagyják ebből a hivatalos könyvvásárlásból, mert az államsegély vagy tudományos munkák, vagy népkönyvtárakba alkalmas müvek vásárlása között oszlik meg. A ma élő szépirodalom legtöbb terméke pedig e két kategória közé esik.

íróknak és irodalmi társaságoknak arra^ kellene tehát agitálni, hogy az állami költség- vetésbe állandó tételek vétessenek be a szép—