Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

mélyen érző, busongó, nem csüggedő, de folyton kesergő, ha úgy, ahogy bele is nyugodott nehéz balsorsába. Az ura ingerlékeny, gyorsan felpattanó, szigorú be- csületességü, aranyszívű. Költő fiuk mindkettőjük természetét örökli. Mély érzés, gyöngéd szeretet, vulkanikus erejű szenvedély, határozottság, ritka becsületesség, önérzet, az elvekhez való ragaszkodás egészen a mártiromságig, ez volt Petőfi, mint költő és ember.

A szabadság nagy rajongója, akit fia, Zoltán, születése után az apai érzés gondja kiragad néhány hétre a süvöltő orkán irányából, félrevonul, hogy családi fészkéből hallgassa a borzasztó vihar zúgását, de a végzet kiragadja onnan s eltűnik, mint a hulló csillag, amely röptében vakító sugarat hagy maga után az égen. Ez a vakító sugár az ő költészete. Hanem mikor ez a lángszellem a segesvári csatatéren lefutott a névtelen hősök közös sírjába, már nem volt boldog.

Jó szüleit, akiknek sorsáról oly figyelme^ gyöngédséggel gondoskodott, szintén elsodorta a forradalom tüzvihara. Vácról Pestre hozta az öregeket s mikor annyi gondja-baja volt önmagának is, folyton arra gondolt, hogy szülei ne nélkülözzenek.

Orlayt kéri föl, hogy Vas Gerebennél levő tiszteletdiját juttassa el az atyjának s addig is pénzt küld nekik, hogy ne nyomorogjanak. Az, akiért ők ezreket fizettek s aki romlásukat okozta, hogy jótállot- tak érte, nem segített az öreg Petrovics- páron, pedig tehette volna.

És ők még csak szemrehányást sem tesznek ezért a könnyelmű rokonnak. Az öreg Petrovics-pár Pesten huzza meg magát, a Zölclkert-utcában, ahol egyetlen szobácskábán laknak. Ide hozatják fiuk könyvtárát is, amely két nagy szekrényt tölt meg s a költő ötezer forintra becsüli. Az öreg Petrovics ötvennyolc éves volt 48-ban s mégis elment a nemzetőrökkel Párndorfig s ő vitte a zászlójukat.

Büszkén gyalogolt az öreg, fia találkozott vele és oly boldog volt, hogy atyját ilyen ifjúvá tette a haza szerelme, hogy a »Ä vén zászlótartó« cimü költeményben énekelte meg a jó öreg korcsmárost.

Petrovics egyszer, 49 elején, nyomtatott proklamáeiókat vitt .Debrecenbe Kossuthoz. A kormányzó megtudva, hogy