Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

í

— A hamvak eltemetése. —

(Saját tudósítónktól.)

Együtt van ni ár a család, a legszeretet tebb család. Békében, nyugalomban, egymás mellett pihennek, mig csak a magyar nemzet szelleme erős marad. A nemzeti lélek védi meg szentelt sir jókat.

Csak ő hiányzik, a kinek dicső géniusza váltotta ki ezt a ritka kegyeletet. A magyar faj nagyszerű Virága, a kire a késő ivadékok is büszkén fognak rcáimitatni. Petőfi Sándor.

Nemcsak kedves, megható, hanem becsületesés szükségszerű érzés volt, a mely a Petőfi-Társaságot arra a- gondolatra vitte, hogy a nagy költő családját együvé gyűjtse s az ország fővárosában helyezze közös hant alá.

Szegény, fiatal, hamar ellobbant költő ! Olyan kevés ideig élt, olyan sokat bolygott ebben a vadvilágban, záitielkü idegetek tömegében, hogy ezen az öt lényen kívül nem is ismert, nem is szerethetett igazán, lelke teljességével soha senki mást-.

Apja. anyja, öccse, ez volt az a legelső kör, a melynek melegágyából kisarjadzett az, ő dúsgazdag lelke, tüzek körében fakadt ki, az. ő hatásuk nemességében rügyezett ki minden pompás szív- tulajdonsága, egész gazdag lelke, varázsos livai- ságának teljes szinpompája.

Felesége ! Ez volt a nap, a mely igaz virágzásba borította, a melynek tüzes sugaraira szét- bomlottak még azok a szirmok is, a melyek talán soha ki nem tárultak volna.

Fia pedig, neki az embernek, az oly kevés emberi gyönyörűségben részes szegénynek adta meg a legtisztább, legszivigliatóbb örömöket.

Mindenki más, a kit valaha is ismert, csak peresekig tartó, csak felületes és szegényes ajándékkal gyarapította az ő lelke kincseit.