Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

— Az enyém sokkal tisztább, — jegyezte meg a másik. — Nem oly gyűrődöttek a lapjai.

— Lehet. De fordítsd csak meg.

Társa megfordítja s akkor látja, hogy a hátsó lap teteje felé egy kis füstös lyuk sötétlik.

— Mitől van ez?

— Elmondom. Én is, mint te, mindig magammal hordtam e könyvecskét. Az atillám két belső oldalán jó nagy zsebeket varattam. Egyikbe tettem néhány kedves levelemet s a debreceni ,,Közlöny“-nek azt a számát, amelyben hadnagynak neveztek ki. A másikba a Verseket. Az ojtozi szorosban aztán, midőn sűrű puskaropogás közt előre törtünk, ez a könyvecske fogta föl az egyenest szivemnek repülő muszka golyót. Nézd, itt van az óraláncomon a

golyó is. Annak én csak egy kis ütését éreztem.

így mentette meg az életemet Petőfi.

(Vadnay K. följegyzése.)

Borissza versenytárs.

Abban az időben, mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta:

Mért nem tesz az Isten most csodát Változtatná borrá a Tiszát;

Hadd lennék én meg a Duna,

Hogy a Tisza belém omlana . . .

élt Mármarosszigeten, amelynek környékén ered tudvalevőleg a Tisza, egy úriember, aki a bort nem veté meg. Ez olvassa, újra olvassa a verset, végre nagyot üt öklével a homlokára:

— Hohó! Petőfi barátom! Nem innál te abból egy csöppet sem, mert majd elébe feküdném én annak itt Szigeten.