Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz
fv ___ ~~ — ' k oporsóját. Prohászka püspök a következő magas pzárnyalásu beszédet mondotta: (Prohászka püspök beszéd«.) «Mélyen tisztelt gyászoló és ünneplő közönség! [Néhány hét előtt Kottán, a gróf Teleky-parkban jártam ä 200 éves somfa alatt, hol Petőfi hőn Szeretett neje oldalánál oly gyakran üli s beleolvadt laz én lelkembe is a halhatatlan ének, melyet e somfa alatt szerzett: «Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, fe bár láttam a kékülő távolban a téli virágot, ide körülöttem az élet s a szeretet, a szépség és !az erő pcéziso ünnepelt, — a Géniusz emlékei mint napsugaras foltok szóródtak szét fenyü- galyakra, virágágyakra, énekelt ott bokor, erdő, tó, virág, énekelte azt, hogy' elértem, mit ember érhet el, boldogsággal csordultig e kebel.» Ismerjük mindnyájan az erő, ihlet s lelkesülée e titkát, melyet költő örökít meg, tudjuk, hogy költőnk szemén és lelkén itt tükrözött egy kedves, szép női fej, mely az élet és boldogság költészetének sugalmazója volt, itt lépett feléje az asszony a feleségnek szerelmével s az otthon melegével, hogy később Budapesten a szeretet virágánál, á gyermekkel kebelén boldogíthassa az az asszony, ki Iá Géniusz uj megnyilatkozásának ihletője volt. Most pedig itt állok éz asszony és e gyermek, -Petőfi fiának hamvai előtt, melyek valamikor éltek s életükben a géniusz szeretettnek napsugaraiban álltak; © por és hamu előtt élet volt: Szendrey Júlia, kinek homlokára koszorút fűzött Petőfi költészete és szivárványos hálót szőtt hullámzó hajára a Zoltán fia, ki atyjának lángszellemét az otthon szeretettre szoktatta. Petőfi mindkettőt szerette s e szeretettől boldog volt és énekelt. S ez az ének itt is hangzik, sir és temetés daczára, ezt az enyészet el nem némithatja. Ez a szeretet itt is él, sőt megtisztulva éteri átlátszósággal lobog lángja: fájdalom, gyász el nem némithatja, homá- lyosithatja sobal, s e szeretettől élni fog az asszony s á fiú emléke is, míg magyar lesz a földön. . De aki ily liturgikus ruhákba öltözködve áll kegyetek elé, mint én most, annak bizonyára más küldetése is van, mint a sir szóién a Géniusz világáról s fakadó energiáiról megemlékezni, — aki a zsoltárt és az imát az ősi latinság nyelvén elmondta. akár csak egy középkori apátság kriptájában állnánk. — aki szentelt vizet hintett, hogy tisztítson és tömjénszemeket szórt parázsra, hogy az ima misztikus füstfelhőkbe burkoljon élőket és holtakat, annak, 0 Géniusz ünneplésén kívül okvetlen más nagy gondja i8 lesz, gond, amely az örökkévalóság felé int. Ez a gond s ez a vágy az, hogy akik a mi szivünkben élnek, azok az Isten szivében is éljenek s akiket mi megkoszorúzunk, azok homlokára fűzze az Ur az élet koszorúját. Ez a gond, s, ez a vágy imává lesz a halott fölött,''akár harmadnapra, akár 60 év múlva 1— ez a gond s ez a vágy hangossá lesz az ember ajkán, akár ókori, akár modern legyen s koldusok, királyok, névtelenek és félistenek fölött elsírja azt. hotrv: «Requiem ... requiem», nyugalmat, békét adi
