Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz
Még újabb Petőfitagajánlások és Petőfi-ereklyék. — Saját tudósítónktól. — A «Sajó Sándor költő», «Farkas Imre költő» «Révai Károly költő» és egy egész költőgépre valló tagajánlások a Pelöíi Társaságnál arra bírták tudósítónkat, hogy a társaság titkáránál e kiváló költök felől tudakozódjék. Talán a nagy közönséget is ér* dekli az, kik ez urak, kik «kiválóbb képességeiknek» adták jelét. Azonban a titkár igen begombolkozott tudósítónk előtt. — Hivatalosan a titkárt tetszik keresni ? — kérdezte 6. — Igen, a titkárt, — válaszoltam. — Akkor hiába tetszett fáradni. A titkár a Társaság titkainak letéteményese s hivatalos titkok elárulásával nem foglalkozom. Kelőmben is mindnyájunk előtt titok ezen urak költői működése. Az igazi költö szerény és titokban működik. Társaságunk föérdeme az, hogy a titokban maradt tehetségeket fölfedezi és napvilágra hozza. Ez hivatalos titkos válaszom. — És mint magánember, mint lapszerkesztő, kinek a közönséggel mindent kell közölnie, amiről értesül, miféle információt adhat? — kérdéra én. — Kedves jó uram — szólt erre egészen más hangon a titkár ur — a legnagyobb készséggel állanék rendelkezésére, hiszen tetszik tudni, milyen jó kolléga vagyok, de sem az említett urakról, de a legtöbb ajánlottról halvány fogalmam sincs, mily elmen kerültek az ajánlottak közé. Az egyikről csak azt tudom, hogy egy nagy könyvkiadónak a fia, tehát ezt meg kell választani, mert több tagunktól adott ki köteteket apja. A másikról azt tudom, hogy hangversenyeket ad, amelyeken egy Petöfi-dalt is szokott énekelni, egyébként sem nem író, sem nem esztétikus, sem műfordító, sem ismertető. A harmadikról azt tudom, hogy most csődben van, de nálunk nem kapna fizetést, hát baj nem lesz, ba me.gvá
