Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz
ben sorra megereezieiv « érseki rezidencia előtt díszes papi ruhákban a püspöki kar és a papság gyülekezett, valamint a kongresszusnak számos egyházi és világi tagtia. Kevéssel ezután megkondultak az összes harangok, jelezve a királyi biztos vonatának közeledését. A vonat 12 óra 45 perckor robogott be a karlócai pályaudvarra a jelenvolt közönség szűnni nem kát a kongresszus megnyitásáig nem hozzák nyilvánosságra. Későbbi jelentés szerint a radikális párt értekezletén 41 kpngresszusi tag vett részt. Az értekezleten egyhangúlag elhatározták, hogy szavazataikat Zmejanovics püspökre adják. A kongreszfolytatja tanácskozását mindaddig, míg a pauiai* dia választásra kerül a sor. Ekkor a püspökök eltávoznak a kongresszusról és az elnöklést Gyurgye- vies Miklós bródi ügyvéd, világi elnök, veszi át. Kedden délben egy órakor Günther Antal királyi biztos tiszteletére diszebéd lesz, amelyen . . .. „'ll~i.;.Ji-i-—T.-si összeget ugyanannyi számjegyből álló összeggel pontosan tudott sokszorozni, fejből, nem egészen fél perc alatt. Csak feje mozgott kissé jobbra-balra és csak jobb keze ujjait mozgatta csöndesen. Gyökvonási feladatot nem tűztem ki, nem hittem, hogy képes rá. De azért a szülő« két ez iránt is megkérdeztem. Biztattak' Csak tűzzek ki feladatot. Megtettem. — Fiam, a 111-nek harmadik gyökét ki tudnád-e vonni? A fiú nem szólt, csak intett, ki tudná vonni. Nyomban megkezdődött fejének ingása s keze újjainak billegése. Nem telt bele két perc, s megmondta a harmadik gyökszámot: négyet és nyolctizedet s még valami nagyon csekély törtet. < Lehetetlennek tartottam. Én se voltam tanuló koromban nehéz fejű, eléggé gyors és biztos voltam a fejbeli számításban iS, megtanultam a harmadik gyökvonás műveletét is, noha két hét múlva elfeledtem. Dacból újra megtanultam s újra és végkép elfeledtem. De amikor tudtam is, mennyit kellett nekem irka- ürkálnom, míg végre eredményhez jutottam! f S íme, e kis zsidó fiú csak úgy játszik a legnehezebb számtani feladattal —- fejből! Azonban én e tünetet már akkor is rendkívüli, sőt rendetlen agyfejlödésnek tekiadésére. A mindennapi élet tapasztalatai is eléggé bizonyítják ezt, ha már magának az élettannak s a szerves világ fejlődésének törvényei, ahogy azokat Darwin s mások felállították, kétségtelen igazságnak nem bizonyítanák is. Egyetlen szerv se állhat ellent bizonyos fokig az alkalmazkodás törvényének, tehát az agy se. Ez is kénytelen a mindennapi örökös egyoldalú ráhatást elfogadni s ahhoz képest munkájában és fejlődésében némileg módosulni. Már most a számokkal való örökös egyoldalú foglalkozás hatalmasan kifejleszti az agynak azt a részét, amelyik épen a számokkal való foglalkozásra van hivatva. De amily mértékben az a rész erősödik s lassanként túlságosan erőssé is válik: ugyanazon mértékben az agynak egyéb részei, amelyek az élet és természet másféle dolgaival való foglalkozásra hivatvák, az egyenlő mértékű fejlődésben s erősödésben elmaradnak, sőt ha nagyon egyoldalú a számokkal való agymunka, még eredeti erejük és munkaképességük is megcsökken, elgyengül s észrevehetőleg hanyhává, ingataggá válik. Az örökösen számoló s egyéb fölött kevéssé gondolkozó számtanítók, számoló lángelmék, mérnökök, számtisztek, sakkozók és gyakorló muzsikusok nagy részének e miatt lesz gondolkozása* magaviseleté, társaságban., és társalgásban jelentkező modora különössé, esetlenné, észrevehetőleg oly mértékben, a mely a figyelőre már a félszegség, fonákság, gyakran a gyámoltalanság benyomását gyakorolja. Ennek pedig semmi más oka nincs, mint az agy számolásra hivatott részének egyoldalú, fokozott erősödése s e mellett az egyéb dolgok felett való gondolkozásra hivatott agy- részek elhanyagolt, s rendszeres fejlődésben mintegy elmaradott volta. Néha a számoló agyrészek megerőltetett munkássága szomorú eredményre vezet. Az eszlári vérvád pőrének befejezte után zsidó vállású tisztes házaspár, férj és feleség látogatott meg 8—9 éves fiúcskával s kijelentették, hogy hálás tiszteletüket akarják irányomban bebizonyítani, de szegénységük miatt ezt másként nem tehették, csak úgy, hogy kis fiukat, aki fejből számoló lángelme, nekem bemutatják, tegyek vele kísérletet, kérdezzem ki több oldalról, tűzzek eléje számítási feladatokat s áldjam meg. A fiú rendes, szabályos alkatú, korához mérten rendes növésű, rendesen táplált, igen értelmes, de kissé halavány arcszinü gyermek volt s nem is volt egészen kilenc éves. A számtan alapmiveleteire tűztem elé feladatokat a hatványozásig s az egy ismeretlennel való egyenletig. Nagy csodálkozásomra igen gyorsan megfelelt pontosan, Öt számjegyből álló
