Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

JLättäl-e a róna felett...

Láttál-e a róna felett Elszállni madársereget,

Ha rája lövének? így szállnak az évek!

Egy pillanatig

Még hallani szárnysuhogásaikat,

Már a másikban alig Kisérheti a szem a kétes utat,

Mely röptűk iránya,

Melyet hasítottanak egyre rohanva;

És annak utánna Se’ hire, se’ hamva Az egész karavánnak.

S te állasz a néma, a puszta határon. Tűnődve: mi volt ez? való-e vagy álom ?...

(Pest.)

Petőfi Sándor.

Előszó.

Ä mai nap reám nézve ünnepélyes nap. Ma — január 1. 1847 — múltam huszonnégy éves s lettem e szerint nagykorúvá. Szoltásoin volt eddig minden uj évben (annyival inkább, minthogy az egyszersmind születésem napja is) az elmúlt esztendőt még egyszer átélni emlékezetben; ma azonban nem csak a legközelebbi évet gondoltam vissza, hanem egész életemet s különösen Írói pályámat. Talán nem lesz épen helyén kívül, ha élőbeszédül összes költeményeimhez;, melyeket most bocsátók sajtó alá, leirom elmélkedésemet azon életszakomról, melyben a tisztelt közönséggel összeköttetésben lenni van szerencsém; leírom pedig azon őszinteséggel, moly c hypokrata világban annyinak visszatetsző, amivel én azonban nem igen törődöm. Hogvsem tiz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget. Oh, előttem nagybecsű az őszinteség, mert ez jó angyalom ajándéka; bölcsőmbe tette pólyának, s én elviszem koporsómba szemfedőnek...

*