Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz
Kérj/ Gyula feszült érdeklődés közepette tartotta meg Petőfi ismeretlen kéziratai cimü székfoglaló értekezését. Kér.y, a ki másfél évtized óta gyűjti a Petőfi-ereklyóket, egy véletlen következtében olyan kéziratcsomóra bukkant, a mely talán a legértéke- ; sebb valamennyi Petpfi-ereklye között. A kéziratos • gyűjtemény' két részből áll. Az egyik a Tigris és a . hiéna cimü négyfölvonásos dráma kézirata, melynél a cimlap fölirását és a szöveget a lietedik jelenetig Petőfi irta. A többi idegen kéz Írása. A gyűjtemény- másik része az 1847-iki kötetbe szánt és a cenzor számára lemásolt negyvenkilenc költeményt tartalmazza, a Világ gyűlölet-tói A magypr nemzet-ig. Mindkét gyűjtemény utolsó lapján Peseta cenzornak a kinyo- mathatásra adott engedelme olvasható. Az utóbbi gyűjteményben van Petőfi Sándornak kőt olyan költeménye, mely a mai napig ismeretlen és kiadatlan volt. Az egyiket a költő Teleky Sándor grófhoz irta, a kivel 1846-ban, felső-magyarországi utján kötött barátságot, s a kit ugyanakkor meglátogatott a vadregényes Költőn, melynek tája- — mint üti levelei- ben írja •.— olyan szép,,mintha, rz ő .képzelete, után alkotta volna meg; a természet.' A másik költemény címe: Láttál-e á róna felett..., tartalmából'következtethetni lehet, hogy a Felhők ciklusából való. Do ezeknél is becsesebb az a hét oldalra téri ;dő Előszó, .melyet a költő összes költeményeinek 1847-iki kiadásához irt. Az Előszó valóságos himnusz, a legszebb önvallomás, a melyet valaha poéta a saját költészetéről irt. A közönség lélegzetét visszafojtva ,. hallgatta Petőfi ismeretlen sorait, a melyeket lapunk más helyén mutatunk be. Kéry Gyula sok tapsot kapott a becses fölfedezésért. Váradj/ Antal a Bulyovszky-pályázaton jutalmazott költeményét, A menyország cimü allegorikus verset mutatta be. A vers Petőfiről szól, ki a meny- ország bűbájos birodalmából visszavágyik a délibábos magyar rónára. A gyönyörűen megverselt gondolat nagy tetszést keltett. Ezután a gyöngélkedő Endrődy Sándor Petőfi cimü költeményét olvasta föl Várady. Lelkes, tüzes szavakkal hivja a költő Petőfit, a- kinek most kellene igazán népét harcra tüzelnie a tunyaság és közöny ellen. A kitörő tapssal fogadott költemény utolsó részéből közöljük a következő sorokat: . . . Oh ha te vernéd most a riadót, To igaz, te erős, , Te rettenthetetlen! A ki százszor meghalnál Azért, a mit egyszer Atéreztél S szóba vagy dalba kimondta':! . . . Mily életerős buzgás Támadna e földön!
