Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

Msy'd ezt írja;

Az emberiség a középkor éta nagyot nt a még mindig a középkori öltözet van rajta, iitt- amott megfoltozva és kibővítve ugyan; de ő ‘md- azáltal más ruhát kivan, mert ez igyis sziik fei, szorítja keblét, hogy alig vehet lélekzetet, s aéa szégyen!i is magát, hogy ifjú létére gyermekn&t kell viselnie. így van az emberiség szégyen is szorultság között; kívül csöndes, csak egy kig halványabb a szokottnál, de belül annál ink£> hábórog, mint a vulkán, melynek közel van törése, Ilsen a század, s lehetek-e én másformaft é századom hü gyermeke!

Ezek az előszó utolsó sorai. Évtizedekkel 82 előtt íródtak, hogy a modern irányzatok, natura 1 izmus éa verizmus megszülettek, mégis olyanok hogy egy Zolát vagy Strindberget lehetett volna velük a múlt évtizedben megvédielmezni.

Akik Németországban még ma is harcolnak azért, hogy Heinét — német költőnek ismerjék el, azok rendszerint azzal szoktak argumentálni, hogy mig Schiller, Kleist, Uhland, Kömer müveiben számos ma már elavult szó és stilfordulat van. addig a Heine nyelve még mindig a legújabb né* met nyelv és a Hebe oktalan gáncsolói ma is a Heine prózáján imák vagy legalább igyekeznek azon írni. Petőfinek nemcsak hogy egy szava, de még egy gondolata, még egy ötletámyalsrta sem. avult el. Amit ő irt, az még ma is elevenbe váré valóság, érzései a mi érzéseink, gyötrelmei és szenvedései a mi gyötrelmeink és szenvedéseink. Szá-, zada hü gyermekének mondja zfing&t, de több- volt annál. Gyermeke volt más századoknak is. Persze nem az elmúltaknak, hanem az eljövendőknek. ,