Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz
Petőfi-re lili vilik — Kéry Gyula fölfedezései — A Petőfi-társaságnak tegnap jelentős ülése volt, felolvastak két, mindmáig ismeretlen Petőfi- verset és egy hosszabb Petőfi-prózát. Az egyik vers roppant érdekes, Petőfi minden gigászi gőgje benne van — gróf Telehy Sándorhoz, a költő mágnásbarátjához szól, — a másik a Felhők leghangulatosabb darabja mellett állhat. Hogy ezt a második versét miért nem adta ki a kötetében, az szinte érthetetlen. A felolvasott próza pedig előszó a költő egyik kötetéhez. Előszó, amely soha meg nem jelent és amely máig, régi levelesládában elrejtve őrizte Petőfi legérdekesebb, legközvetlenebb vallomásait. Copfos, rosszakaratú kritikusai ellen védekezik ebben az írásban Petőfi és szenvedélyes őszinteséggel, e mellett csodálatos világoslátással menekül a közönséghez, a néphez, akiknek a versét irta. Nekem nem adta Isten a sorsot — mondja ebben az előszónak készült vallomásban — hogy kellemes ligetben csalogánydal, lombsusogás és patakesörgés közó vegyítsem énekemet a csendes boldogság — vagy csendes fájdalomról. Az én életem csataterem folyt, a szenvedések és szenvedélyek csataterén; régi szép napok holttestei, meggyilkolt remények halálhörgóse, el nem ért vágyak gúnykacaja s csalódások boszorkánysipitásai között dalol féltébolyodottan múzsám, mint az elátkozott királyleány az Óperenciás tenger szigetében, melyet vadállatok és szörnyetegek őriznek... A verseket és a prózát egyébként Kéry Gyula, ez a szorgalmas, lelkiismeretes Petőfi- kutató fedezte föl, akinek évtizedes munkáját koronázta meg vele a siker.
