Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

Azt írja a többi közt: „Hogysem tiz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.“ Továbbá: „Az én életem csatatéren folyt, a szenvedések és szenvedélyek csataterén; régi szép napok holttestei, meggyilkolt remények halálhörgése, el nem ért vágyak gúnykacaja s csalódások boszorkánysipitásai között dalol fél- tébolyodottan múzsám, mint az elátkozott királyleány az Óperenciás tenger szigetében, melyet vadállatok és szörnyetegek Őriznek... Aí>

tán e szaggatottság nem is egészen az én hibám, hanem a századé. Minden nemzet, minden család, sőt minden •„ember meghasonlott önmagával.“

Ezt hatvan évvel ezelőtt irta Petőfi; nem úgy hangzik-e, mintha most rajzolná a becsületes lelkek kínos vergődését és az emberek meghasonlását az álságos világ közepeit? Mi ehhez a Icöltői megnyilatkozáshoz képest a mai aktuális valóságoknak minden zaja és minden tülekedése ? A mai jelenségek és mozgatóik jobbára mind el fognak tűnni, mint a fölkavart tajték a tenger színéről, a mikor Petőfi szava még mindig éreztetni fogja élő erejét. Ez a halhatatlan szellemi nagyságok s ez a kultúrái nagyságok felsőbbsége a tünékeny napiesemények hatalmasai fölött.

A Petőfi Sándor két versét és előszavát tartom a legnevezetesebb jelenségnek, a mely mostanság fölmerült a magyar nemzeti élet szintérén. Ezek többet érnek minden politikánál.