Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz
Magyar Világ Azt talán fölösleges is megjegyeznem, hogy ha báró Fejérváry a mi ügyünkben csakugyan tett valamely előterjesztést a Koronának: ez menthetlenül belekerült abba a bizonyos diófa szekrénybe. Ez azonban nem ok arra, hogy sötéten nézzük a jövőt, sőt inkábba magyar nemzeti irány újabb fellendülése a legjobb reményekre jogosíthat bennünket. Lehet, hogy én már nem érem meg, de a mi ügyünk győzni fog. Én: Elnök úr mindég híve volt a szabadelvű kormánynak s talán szemrehányásoknak teheti ki magát, hogy most olyan keserű kritikát gyakorol fölötte. Mostani közlései és a Petronius czikkeiben felsoroltak igazolni látszanak ugyan ezt a hangulatot, de én úgy sejtem, hogy ezeken kívül kellett még valami másnak is történnie ami elnök urat annyira elkeserítette. Elnök: Hát igen. Azon még nem csodálkoztam, hogy Wlassics lerázta magáról a magyar liturgia ügyét. Ebben még volt némi ráczió, mert a felmerült ellentétek tagadhatlanul bizonyos inkompatibilis helyzetet teremtettek egyházi referensének, akinek tanácsára rá volt szorulva és aki különben meleg rokonszenvet tanúsított ügyünk iránt. Mikor azonban azok az ellentétek felmerültek s én ezek kiegyenlítése végett egy Írásbeli informáczió benyújtása mellett a püspökökkel tartandó szóbeli értekezlet tanácselnök, kinek mozgalmunkhoz való csatlakozását mindenkor sajnálattal nélkülöztük, kifejezetten a magyar liturgia teljes jogosultsága mellett nyilatkozott, ami nemcsak nagyon megörvendeztetett bennünket, hanem ismerve az ő nagy népszerűségét és tekintélyét szlávajkú hittestvéreink közt, kijelentésének mindnyájan nagy fontosságot tulajdonítottunk. Püspökeink azzal az elhatározással mentek Rómába, hogy egyúttal a magyar liturgia ügyét is megsürgetik, de úgy tudom, külügyi hivatalunknak az a hagyományos felfogása állott ennek útjában, melyet a glagolit liturgia ellen elfoglalt és amely felfogáshoz még az a fogalom- zavar is fűződött, mintha a görög rítus magyar és a latin ritus glagolit liturgiája egyforma szempontból volna elbírálandó. E fogalomzavarból a diplomácziai bölcseség azt a következtetést vonta le, hogy a czélszerüség és következetesség, valamint az egyenlő elbánás elveivel nem volna megegyeztethető, ha külügyi hivatalunk egy és ugyanazon időben az egyiket gátolná, a másikat pedig pártolná. Hogy itt fogalomzavar van, azt nem szükséges bővebben fejtegetni, mert az egyházi jog minden ismerője tudhatja, hogy az oltári nyelv kérdésében nagy külömbqper van 3 Isiin .ritiic <^7Í<rnrríhh pq s rrörnrr ritiiQ lihprá-
