Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

Szállj a lelkeinkbe,

Ó tüzes lehelet,

Hogy kitartsuuk híven, bátran Népünk joga mellett!

Hogy más drágaságunk Ne légyen minékünk,

Csak hazánkért lángoló nagy Örökös hűségűnk!

A paraszt, a munkás Ünnepeljen velünk,

Mint egyenlő társunk Igazi testvérünk!

Papok imádsága,

Kalmár verítéke:

Mind, mind a te szép, főnséges Napodat dicsérje! . . .

A nagyhatású költeményt, lelkesen, hosz- szasan tapsolta a közönség.

Gyarmathy Zsigánénak a A táncz czimü népies történetét, amely Kalotaszeg vidékén játszik, Zempléni Árpád mutatta be. A zamatos magyar, jóizü történetét nagy tetszéssel fogadták.

Majd Csengey Gusztáv olvasta fel visszaemlékezését arról, hogy miképen keletkezett A fogoly lengyel czimü hires költeménye, melyet Zempléni Árpád nyomban nagy tetszés közt el is szavalt.

Végül Koroda Pál olvasta fel Márezius 15-ike czimü lelkes, szép költeményét, melynek végső sorai ezek.*

S járnak kufárok, kinálgatva mindent,

Mi nékünk utált s idegen,

Hogy érte kábán azt mind elhajítsak,

Mi nékünk drága és mienk.

Sülyedjünk olyan néppé, mely od‘ adja Üveglomért a honi kincseket?

Ki nem ragad e kufárokra ostort,

Az a szent esküt szegte meg!

A nagy tetszéssel fogadott vers után az elnök néhány szóval berekesztette az ülést.

/főj, Tty f-rXAC . / 2c^r. £2- -