Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

A Petöfi-Társaság márciusi ünnepe. Magasztos irodalmi ünnepség ke­retében áldozott vasárnap a Petöfi- Társaság és vele együtt a főváros hazafias közönsége a márciusi nagy napok és a szabadság nagy költője emlékének. Az Akadémia elsőeme­leti ülésterme talán hosszú évek óta ma látott olyan nagy és díszes közönséget, mint amely az ünnepségre összejött. Hivatalosan képviseltették magukat a Petőíi- Muzeum hölgybizottsága, a Nőképző Egyesület, az Erzsébet nőiskola, az állami tanító- és óvóképző-intéze­tek, a Magyar Nők Közművelődési Köre, a Művészet és Művelődés női klub, a Mübarátok Köre és a női ipariskola. Az irodalmi világ elő­kelőségei közül ott láttuk gróf Te­leki Sándornét, Szabóné-Nogáll Jan­kát, Heinrich Gusztávot, aki az Akadémia képviseletében jelent meg, Kenedy Gézát, László Mihályt, Csen- gey Gusztávot, Endrödy Sándort, Ábrányi Emilt és Hatala Pétert. Pontban 11 órakor a nagy közönség riadó éljenzése közben Berczcy Ferenc, a Petöfi-Társaság elnöke, a tisztikar élén a telembe lépett és elfoglalta az elnöki emelvényt. Az éljenzés és taps Iccsillapul- tával Herczeg Ferenc elnök a következő megnyitó beszédet mondotta: — Köszöntőm vendégeim díszes sere­gét, amely eljött, hogy velünk ünnepelje meg március idusát. A nemzet, a lángoló tettvágyu ifjúság ünnepe ez, mert már­cius idusán szabadult ki a gondolat az erőszak vasmarkai közül. Mi, akik- mind­annyian egy közös anyának vagyunk gyer­mekei, emelkedjünk fel, képzeletünkben a nemzeti élet szent hegyére, ahol a nem­zeti nagy eszméknek a Panteonja van. A Panteonból Petőfi Sándor füzes szeme néz le ránk, akinek sze mélyében testesülnek anemzeti eszmék és nagy gondola­tok. Petőfi Sándor több volt, mint a nemzet ködője. A sors kiválasztoltja volt. Költé­szetében a nemzet egész érzelmi és gondo­latvilága megnyilatkozott, lantján a magyar föld szava zendült meg. F,gy volt a fajtája-

Next

/
Thumbnails
Contents