Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

A Petőfi Társaság

márcziusi ünnepe.

— A Hagyat Uirlap tudóaitójátúl. —

Ünnepi felöl vasú ülést tartott ma délelőtt a Peíőfi-társaság a márcziusi nagy napok emlékezetére. Az Akadémia hatalmas díszterme ez alkalomból zsúfolásig megtelt hallgatósággal. Az ülőhelyeket díszes hölgyközönség szállta meg. mig a karzatot az ifjúság százai foglalták le.

Az ünnepi ülést a Társaság illusztris elnöke Eevczeg Ferenez nyitotta meg a következő beszéddel :

A Petőfi Társaság nevében köszöntőm vendégeink díszes seregét. Önök fölkerestek minket magyar Írókat, hogy velünk üljék meg márczius idusát. Éz a tavasz, az ifjúság ünnepe; tartalma a természet s a nemzet megújhodásának csodás misztériuma. E napon aratott egykor győzelmet s lángoló tett- vágyu ifjúság egy elvénült rendszer félénksége és kicsinyessége fölött. E napon ragadta ki magát az erőszak vaskarmai közül a szabad gondolat.

Nem ülhetjük meg méltóbban e napot, mintha emlékünkbe idézzük azt. — amit elfelejteni oly könnyű szerrel szoktunk — hogy egy közös anya gyermekei vagyunk valamennyien. Képzeletünkben emelkedjünk föléjo tí hétköznapi élet zajának és párájának, vonuljunk fel nemzeti életünk tiszta és szent hegycsúcsára’, hol ideáljaink pan- tlieouja áll.

Ha e pantheouban külön oltára van márczius tizenötödikének, akkor ez cltár keretéből Petőfi Sán- üor átható, tüzes szeme tekint le reánk. Márczius tizenötödike az ő ünnepe és általa' az irodalomé. Az ö személyében testesült meg a márcziusi ifjú típusa és ideálja. Korának egész izgatott tettvágya, áldozatkészsége, halálos elszántsága és magasan szárnyaló fantáziája benne találta meg pompás és tökéletes kifejezését.

Ezért Petőfi nekünk jóval több, mint nem-' zeti költőnk. O a sors nagy kiválasztottja, kinek szivében és agyában egy egész nemzet érzelmi és gondolatvilági forrong. Ereiben az egész ifjú Magyarország tüze lobog, lantján megszólal maga a magyar föld pora. Soha még költő nem volt annyira egy a fajtájával, mint Petőfi Sándor. Annyira egy volt a magyarsággal, hogy ma is, ha bejárjuk a legmagyarabb vidéket a nagy Alföldet, az arany- kalászszal ékes rónatáj fölött Petőfi költészetének örök szimfóniája cseng a szivünkbe. Rövid és tündöklő pályafutása pedig nem egyéb, mint a nemzeti megifjodás gyönyörű és tragikus szimbóluma. Az 1S4S—49-iki szabadságharcz úgy hat reánk, mintha Petőfi egy felséges költeménye volna, t