Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

A Petöfi-társaság debreczeni kirándulása.

(Ered. siirg.) Debreczen, május 8. Ma délelőtt kilencz órakor ment végbe az emléktábla leleplezése azon háznál, melyben Petőfi 1844-ben lakott 8 »Boldogtalan voltam« költeményét irta. Petőfi volt szobája az udvar közepére néz s már nem olyan, mint akkor volt, midőn a költő benne lakott. Jelenleg Sáska Károlyé. Most egy ablak helyett kettő van henne. Ki van padozva, vaskályha áll a boglyakemencze helyén. Az emléktáblát Boross kőfaragó ingyen ajánlotta fel. Felirat : Ebben a házban lakott Petőfi 1844-ben. Az alkalmi emelkedett beszédet Komó- csy tartotta, méltatva a kegyeletet, melylyel Debreczen Petőfi emléke iránt viseltetik. 10 órakor a társaság Jókaival a főiskolát látogatta meg.

Az igen nagyszámú tanulóifjúság »Éljen« ria- dala fogadta a vendégeket. Tóth Ferencz akadémiai igazgató hatásos beszédet intézett hozzájok, mire Jókai következőkkel felelt:

Tisztelt igazgató tanár! kedves fiatal barátim ! Az az érzés fog el, mikor önök körében megjelenek, mintha meg volna edgedve a folyamnak, hogy miután hosszú medrét végigfutotta, miután a tengert bejárta, újra visszatérhessen a forráshoz, honnan kiindult. A költészetnek, a magyar irodalomnak ki- apadhatlan forrása volt mindig ez épület, Debreczen városnak, a magyar műveltségnek kollégiuma — adja isten, hogy kiapadhatlan legyen e forrás és táplálja azt a nagy folyamot az idők végetle- néig, a tudományosságnak, kultúrának és költészetnek soha ki nem száradó folyamát és hogy el ne mondhassák: »labitur et labetur in omne volubilis aevum« Isten tegye azzá, a mi volt eddig: kiapadhatlan kincstárává a tudományoságnak, a nemzeti mivelő- désnek ezt az intézetet. Éljenek önök és találják meg czéljaikat az életben és örökkévalóságban.

Lelkes éljenzés kisérte e szép szavakat. Azután a könyvtárt, az énektermet, múzeumot stb. megtekintették. A nagy kántus éneke elragadta a vendégeket.