Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

A Petőfi-társaság gyűlése.

— márcz. 13.

A társulat ma Komócsy József elnöklete alatt szép számú hallgatóság jelenlétében tartotta rendes havi gyűlését. Az első előadó N é v y László, a ki egy észt etikai vázlatban a viseletről szólt. Érdekes történeti visszapillantás volt ez a legrégibb időktől egész napjainkig a kultúrtörténet ezen ágára, a mely minden tekintetben megérdemli, bogy bővebben foglalkozzanak vele. Egy rövid bevezetés után, a melyben az idealizmus és a művészetek közti kapcsot érintette, az előadó áttért az ókori keleti népek viseletére.

Nemcsak nagy épületeket emeltek ők, hanem bámulatos kézműipart is teremtettek és a kelmék készítésével a primitiv viseletét mindinkább tökéletesítették. Valódi esztétikaivá azonban csak az ó-kor azon népénél vált a viselet, a mely minden tekintetben a kellemet az elegáncziával párositotta, a görögöknél. Ok teljes biztossággal tudták megítélni a szép forma minden kellékét; férfi- úgy, mint nöruháik bizonyságot tesznek erről. A művészet kétségkívül sokat köszönt ezen Ízlésnek, mert a ^festészet úgy, mint a szobrászat, rendesen a valódi életből meríti tárgyait. Bizonyság erre a XVI. század festészete, a mely a férfiakat oly szűk ruhában ábrázolta, a melyekben alig mozdulhattak. Ez csakis az akkori divat hű utánzása.

A római viselet nem volt ideális alkotásu szépség, mint a görög, hanem eleintén szigorúan megőrizte nemzeti jellegét. Csak midőn Görögország meghódításával a görög műveltség, szokás és életmód Rómában mindinkább lábra kapott, a tóga helyt adott a chitonnak és himationnak. A császárság korában a feslettség és bujaság biven visszatükröződött a viseletben is. Még a barbár népek viseletét is felkapták. Aurefianus idejében még a katonaság is egyrészt barbár módon öltözködött. Egy kissé nagy volt az ugrás, melyet Névy a görög-római viselet jellemzése után tett.