Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

A Petőfi-társaság havi ülése.

— okt. 19.

Az akadémia Kisfaludy terme ma délelőtt igen élénk képet nyújtott. A Petőfi-társaság tagjai szokatlan nagy számban — tizenhármán voltak — gyűltek össze ; a hallgatóság pedig, melynek szebbik fele majdnem túlnyomó volt, zsúfolásig megtöltő a számára fenntartott helyet.

Az ülést E s z a k y Károly nyitotta meg. Első felolvasó volt Erődi Béla, ki a »Török elem a Zri- nyiászban«rczimü nagyobb müvéből olvasott fel egy részletet. Értekező előadja, hogy mióta Ráday Gedeon gr. a Zrinyiászt, úgy szólva, felfedezte, Kazin- czytól napjainkig többen foglalkoztak e nevezetes 1

művel, de mindegyik más-más szempontból. Erődi a Zriuyiászban lévő török elemet tette tanulmánya tárgyává. A török elem ép oly mennyiségben van az eposzban képviselve, mint a magyar. Ezt a körülményt eddig még senki sem méltatta figyelemre. Erődi tanulmányában főleg a Zrinyiász történeti részére, az előforduló személyekre és a mennyiben ezek kiváló szerepet játszanak, jellemzésükre, a török viszonyok, erkölcsök, szokások, gondolkozás s egyéb vonatkozásokra volt tekintettel, az énekeket egyenkint taglalva, kitűnik, hogy Zrínyi nemcsak tökéletesen birta a török nyelvet, de ismerte Raima török történetiró müveit is, és a Szolimán korszakot jellemzően festi. Ott azonban, ahol a magyar és török nemzet harczaiban az alvilág szörnyeit, ördögeit szerepelteti, látszik, hogy nem volt egészen tisztában a törökök vallásával. Azok az ördög-idézések azonosak a középkor ördögidézési myszteriumaival. Ez hibája a műnek, mely azonban ezt nem tekintve, élénken festi a két nemzet szörnyű tusáját, az ördög kezének működését Szigetvár elestében.

A tetszéssel fogadott felolvasás után Komócsy József olvasta föl Reviczky Gyulának a »Festett ideál« czimü psychologiai momentumokban gazdag verses elbeszélését, melynek meséje ez : Egy szegény »czérnaszál«-diák platonice rajong egy színésznőért és mindig lesi a színház előtt, midőn előadás után hazarobog hintóján.. A színésznő ezt észreveszi, és egy este, midőn Zoltán — ez a diák neve — ismét dideregve várja,

Egyszerre, óh, csodás igézet,

Szeraf-ének Zoltán fülének;

Megzendül az ő drága nyelvén :

»Barátom, üljön ide mellém 1«