Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

Volt azonkívül egy dolog, a mi még fokozta az emlékbeszéd hatását: a felolvasó társadalmi állása. Ott, mikor Zichy Szigligeti első népszínművére, a népszínmű megalkotására tért át, a magyar parasztot, a magyar nép üde becsületességét és életerős virágzását egy pár vonással dicsőítette és a népet erkölcsi tekintetben a magasabb osztályok fölé állította. E nyilatkozatnak a felolvasó rangja is izt kölcsönzött. Zichy Géza felolvasása nem volt rendszeres emlékbeszéd, nem művészileg csiszolt tanulmány, de az egész mii fennszárnyaló elméről, költői kedélyről, erős hazafiasságról nyújtott bizonyságot és meggyőzte a közönséget Zichy gróf írói hivatásáról. Hosszas, zajos tapsok és éljenek jutalmazták végül a felolvasást, mely kétségkívül legérdekesebb pontja volt a közgyűlés programmjának.

Zichy után E. Kovács Gyula olvasta föl Szász Gerő »Végtelenség« czimü költeményét a szerző helyet, ki betegen fekszik Kolozsvárit. A költemény Szász Gerő újabb bölcselkedő irányára vall Szerző kutatja, mi a végtelen, és végül belátja, hogy csak az emberi szívben van végtelenség. Ezt a lehető legékesebb szavakkal mondja el. E. Kovács Gyula szép szavallata a költemény fényoldalait hatással emelte ki.

Hosszabb felolvasás volt a L a u k a Gusztávé, ki Petőfi nősüléséről idézett vissza emlékeket. Petőfi különcz egyéniségéről adott egy pár élénk vonást, és érdekesen irta le Szendrey Julia arczképét. Különben pedig sokkal elegikusabb hang vonult át a felolvasáson, mint a közönség várta. Laukáról már föl sem tehetik, hogy komoly lehessen, — pedig én tudom, hogy bátyánk legkedvenczebb foglalkozása a tragoedia irás. Hanem ez majd csak halála után fog kiderülni.

Bartók Lajos »Emlékül egy fiatal művésznőnek* czimü hangulatos és szép nyelven irt költeményével nyert tapsokat. V á r a d y Antal Balázs Sándor »Miczi és Mariska« czimü beszélyét olvasta föl és olyan meghatottságot idézett elő, akár egy vasárnapi darab. És nem csoda, mert a beszély szövege tulérzékeny. Mariska kis árva leány, a Miczi meg egy kis — öleb. Az öleb úrnője magához veszi az árvaleányt, de csak azért, hogy sanyargassa. Egyszer kiküldi az árvaleányt, hogy sétáltassa meg imádott ölebecskéjét, mert a házi orvos sétát rendel a betegeskedő állatkának. Viharos téli időben történik a séta, Miczi elvész az utczáa és Mariska halálra fázva és halálra ijedve a házi orvosnál keres menedéket. A házi orvos visszaviszi előkelő nénjéhez az árva leányt, de nem segíthet rajta. Mariska iyphusz- ba esik és meghal. Miczi megkerül, hogy ő legyen az egyetlen, ki sírva vonítson a kis leány ravatala mellett.