Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

Mikszáth Kálmán ünneplése.

— Saját tudósitónktól. —

Vasárnap délelőtt tartotta rendes felolvasó- ülését a Petőfi-Társaság a megszokott nagy közönség előtt. Az ülést Herczeg Ferencz elnök nyitotta meg és szép szavakban méltatta Mikszáth Kálmánnak, »Az Újság« főmunkatársának negyven éves Írói pályáját.

Szokás, — úgymond — hogy e helyről szemmel tartsuk az irodalmi élet nevezetes eseményeit és azért kötelességet vélek teljesíteni, midőn felhívom a társaság tisztelt tagjai és vendégeinek figyelmét egy fontos és kedves eseményre : Mikszáth Kálmán irodalmi jubileumára. Mostanában lesz negyven esztendeje annak, hogy a nagy iró, a ki egyébként az 1881-ik esztendő óta tagja és diszc a Petőfi-Társaságnak, nyomtatásban látta első munkáját. A magyar irodalomban emlékezetes évforduló megünneplésének gondolata a Kisfaludy- Társaság nagyrabecsült elnökségétől ered. A Petőfi- Társaság örömmel engedte át a kezdeményező testvér-társaságnak a vezetés jogát, felajánlván egyszersmind a maga lelkes közreműködését is.

Úgy vélem, tisztelt Társaság, hogy nincs magyar iró és nincs magyar olvasó, a ki egész nagyságában méltányolni nem tudná a nemzeti és irodalmi értéket, melyet Mikszáth Kálmán költői adománya képvisel. Bár vérmérséklet, életfelfogás és előadási módszer dolgában nagyban különbözik Jókai Mórtól, a közvélemény mégis joggal látja benne a költőfejedelem dicsőségének hivatott örökösét. Mikszáth, épp úgy mint Jókai, az isten kegyelméből való elbeszélők nemzetségéhez tartozik, azok közé, a kik embertársaik gyönyörűségére cs tanulságára éltek volna akkor is, ha az Írás művészetét sohasem találták volna fel szúrnir őseink. Minden sorát a magyar rónák és a magyar hegyek üde. és balzsamos levegője járja át. A magyar bölcs — és félnünk kell, hogy az utolsó magyar bölcs (a hangsúlyt a magyar je- zőre teszem !) — okosságával, fatalizmusával és humorrá nemesedett szelíd iróniájával szemléli az embereket és az eseményeket. A szenvedélyek vásárjától távol, toronytetőn állva látja a világot ; emberei — az erősek és a gyöngék, a jók és a gonoszak —- a perspektívában egyformán kicsinyek és furán kedvesek, de azért az iró csodálatosan éles szeme mindig cs rögtön felismeri rajtuk és bennük azt, a mi fontos, jellemző és első sorban emberi. Előadási módja oly magától értetődő és egyszerű, a mellett oly üde és megkapó, hogy olykor nem is a művészet, hanem a népköltés termékeinek hatását keltheti.