Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

MAGYAR szó

Budapest, 1909. kedd, február fw.

tesnóta: „Eltörött a pipaszár, Jókai Mór nagy szamár.“ Bodont sem becsülte meg a szülővárosa. Mikor a vadásztársulatba be akart lépni, nem vették be. Otthon nem talált miliőt, amibe szép tehetségével és finom, szenzibilis leikével beléilleszkediék. az irodalomtól meg lassankint elszakadt. Végre összeomlott. Fizikuma tört össze, de lelke derűs illúzióit mindvégig tisztán őrizte meg. Ugyanazon a napon halt meg. a melyiken leghívebb barátja: Szana Tamás. Abba a temetőbe került, amelyikben Ferenczy, a nagy szobrász pihen, összerombolt Eurydikéje márványkarjai között. Akkor, a maga idejében, szegény Ferenczy sem kellett senkinek, sem bájos Eurydikéje, melyet a maga kezével tört darabokra s magával temettetett el. Most, fél- század múltán feltúrják érettük a rimaszombati temetőt. Keresik őket. S keserves brihődés, hogy nem találják sehol sem. Sem a művészt, sem a legszebbik müvét. — Ássátok, ássátok — fejezte be a beszédet keserűen — azt a temetőt! De nemcsak a rimaszombatit, hanem ássátok végesvégig szép Magyarországot, ezt a gyönyörű. ezt az óriási, ezt a szomorú temető- kertet,! Tele van a földje Ferenczyekkel, Bodon Józsefekkel — Eurydikékkel!

A közönség ős_zinte meghatottsággal hallgatta a meleghangú, igazi baráti szeretet sugallta megemlékezést és zajosan, lelkesen megéljenezte Lőrinczyt.

(*) A harmadik Shakespeare-mafiné. Á Kisfaludy- Társaság vasárnap délelőtt rendezte a Nemzeti Múzeumban a harmadik Shakespeare-mitinét. Elsőnek Heinrich Gusztáv ült a felolvasó asztalhoz, hogy Shakespeare „Makrancos hölgy“ cimü vigjátékáról értekezzék. Az előadó bőven ismertette Shakespeare- nek ezt a vigjátékát, amely két századon át kedvence volt a színházlátogató közönségnek. A darabot magát az előadó igen durva alkotásnak tartja és kifejti, hogy a hasonló témájú Közönyt-közönynyel, Moréiénak ezen szellemes és finom darabjával nem állja ki a versenyt. A zajos tetszéssel fogadott előadás után Ivánffy Jenő a Nemzeti Színház tagja részleteket adott elő Shakespearenek III. Richárd című tragédiájából. Utolsónak dr. Bánóczi László, a fiatal esztétikus „Shakespeare a mai színpadon“ cim alatt összehasonlításokat tett a régi színpadi berendezés és szcenjrozások és a modern reálisztikus színpadi technika között. A legközelebbi Shakespeare-matiné e hó 21-én lesz.

(*) Uj idők. Magas irodalmi színvonalú tartalommal jelent meg e héten is az Uj Idők a magyar családok kedvelt lapja. A lap élén Herczeg Ferenc regényének „A királyné futárjának“ folytatását találjuk, amelyhez Innocent készített illusztrációt. Novellát Ambrus Zoltán és Szász Aladár, cikket Lyka Károly, Tábori Kornél, Farkas Pál, l’Aignac és Zsoldos Benő, verset Mészáros Gyula és Kosztolányi Dezső Írtak. Apróbb cikkek, könyvbirálatok, aktuális képek a budapesti túlzsúfolt lakásokról és a legutóbbi razziáról, amelyen föurak vettek részt, 1 üli Ödön rajza és Mühibeck fejlécei egészítik ki a lap változatos tartalmát. Előfizetési ára negyedévre A korona. Kiadóhivatal Andrássy-ut 10.

X Az örültek városa. San Francisco egy elmeorvosa, dr. Franck A. E. Murray érdekes és eddig egyedül álló teóriáját akarja széles méretekben valóra váltani. Az orvos, aki húsz éven át foglalkozott frenológiával, bosszú tanulmányai eredményeként arra a meggyőződésre jutott, hogy az őrültek azért betegek és veszedelmesek, mert szenvednek. Szenvedésüknek az az oka, hogy folyton érzik az ő kiközösített voltukat, embertársaikkal jóformán alig érintkezhetnek, úgy, hogy egész életük úgy szólván monológizálásból áll. Ha már most az őrültet megszabadítják e szenvedésétől, ö lesz a világ legártatlanabb embere. Erre nézve csak egy megoldás van: el kell különíteni az őrülteket az egészségesektől, egymással kell őket összehozni s meggyógyulnak. Murray ezt az ő elméletét evvel a formulával fejezi ki: őrült + őrült = egészséges. Az érdekes teória felállitója értette a módját, hogyan váltsa valóra elméletét. Tőkepénzesekhez fordult s úgy látszik, meggyőző erővel tudott eszméje mellett érvelni, mert rövid idő múlva a mexikói határhoz közel, New- Orleanstól délre már népes kolónia volt az őrülteknek, amelyet. Murray „Wiseland“-nak, az árvák városának nevezett el. A kolónia lakói nagyobbára arisztokraták, tőkepénzesek és egyéb notabilitások, akik az őrület legkülönbözőbb formáit képviselik. Van közöttük például egy, akinek az a rögeszméje, hogy ő egy kis madárka. Szobájában épített is magának egy ketrecet s abban ül egész nap. Egy nem közönséges műveltségű hölgy „ember-palántákat“ ültet. Folyton azt vitatja, hogy az emberek egykor fák .voltak, melyek gyökerüktől elváltak s mozgékonyakká lettek, de egyúttal el is satnyultak. ö ezért egész nap „ember-palántákat“ ültet s szorgalmasan öntözi őket, mert igy erőteljesebb emberfaj fog előállani. Egy öreg román pap a halakat vette védelmébe: kiül a tengerpartra s ott, akár egy vén kandúr egész nap miákol, hogy elhessegesse a madarakat, amelyek a halakra vadásznak. A kolóniának van még egy bájos kis leány-lakója, akit „kis Madonnádnak hívnak s aki az Isten öreganyjának mondja magát, azonkívül van még 10—12 gyermek is, akik még nem őrültek ugyan, de azokká lesznek — az orvosok jóslása szerint. Murray orvos, a kezdet nehézségein túl, kolóniájából most egész várost akar fejleszteni, ahol összegyűjtse mindazokat a szerencsétleneket, akik eddigi helyzetükben terhére voltak embertársaiknak is, önmaguknak is.

X Pálma mint házasságközvetitö. Egy

francia lap a házasságközvetitésnek egy nem közönséges módjáról számol be, amelyik a Fi- lipi-szigetek bennszülöttei között van szokásban. Ha két fiatal lélek elhatározta, hogy férj és feleség lesz. akkor szülőik és hozzátartozóik elmennek a közeli erdőbe és keresnek két fiatal pálmafát, amelynek körülbelül egyforma magasak, egészen egyenesek és bizonyos meghatározott távolságban állnak egymástól. Ennek a két fának aztán nagy szerep jut a házasságkötésnél. Az esküvő napján ugyanis a vőlegény és a menyasszony szülőik, rokonaik és barátaik kíséretében kimennek a kijelölt két fához és adott jelre mindegyikük mászni kezd a maga fáián felfelé. Amikor felértek a fák tetejére, a vőlegény kinyitja egyik karját és igyekszik a menyasszonyt tartó pálmafát magához huzni. Természetesen az első kísérlet nem sikerült és a lent állók ugyancsak biztatják a vőlegényt a kitartásra. Ismételt kísérletek után végre is sikerül neki annyira magához huzni a másik fát, hogy homlokát a menyasszonyáéhoz érintheti, aki egyébként a maga részéről tőle telhetőleg igyekszik megkönnyiteni vőlegénye feladatát. Ha ez sikerült és homlokukat szerencsésen egymáshoz értették, a község véne, vagy a gyüle kezet legtekintélyesebb tagja kijelenti, hogy a házasság meg van kötve.

SZÍNHÁZ És_MŰVÉSZÉT Marja Detaard.

A Familienblattok egyik képelméssége volt, hogy öt képben bemutatták, hogyan lesz a csigabigából püspök, a birkából férj s a kígyóból asz- szony. Ez az utolsó téma különösen népszerű volt sokáig. Az első kép még kígyót mutatott, a másodikon kezdett a kigyófej frizurát kapni, a harmadikon már kész női feje volt a kigyó- testnek, a negyediken karjai nőttek s az ötödiken már asszony volt a kígyó.

Már most tessék a kígyó metamorfózisának sorozatából a negyedik képre gondolni. Kigyó- testen női fej s a törzsön két kar, mintha két külön kígyó volna: — ez Marya Delvárd, a nő szenzációnak egyik szenzációs példánya, melyet a nagy német művészeti forradalom az utolsó tiz esztendőben produkált . Jóformán semmi testiség, csak egy kifejező szép fej, nagy bámész szemekkel, ideges száj és két vékony kar, i.nely a legszecessziósabb plasztikai vonalakat rajzolja a kigyótest köré. S ez a kígyóból még egészen asszonynyá nem fejlődött teremtés, ez a különös, nyugtalanító, elmés és törékeny nő született előadója azoknak az uj, nyugtalanító. elmés és törékeny verseknek, melyek ma már az egész világ,' ideges lelkén keresztülresz- ketnek.

Marya Delvard holnaptól — keddtől —

kezdve -tizenkét estén át vendége lesz a Bonbon- niére-kabaretnék. Talán külömb miliőt szerettünk volna, de az is egyik erőssége Marya Del- vardnak, hogy ahol ő van, a miliő nem is fontos. Tehát a Bonbonniére-ben fog játszani s ez azt jelenti, hogy tizenkét estéje van a budapesti közönségnek a kabarét legnagyobb érdekességének megismerésére. A legtöbben csak viszont fogjuk látni, mert akik fel szoktunk olykor rándulni Bécsbe, már évek óta ismerjük és sohase mulasztottuk el, hogy Kurz Zelma, Slezák vagy Kainz után éjféli órában még egy fél óráig' Marya Delvard különös dalait ne élvezzük. De a nagy- közönségnek most lesz először alkalma ezt a

kigyónőt megismerni s erre tizenkét este. mond- juk tizenkét félóra, talán kevés is. Mert Marya Delvardnál nem szabad közönséges kabaret- divára gondolni, akit, ha egyszer hallott az ember, ismeri a zsánerét. Marya Delvard maga is forradalmi, gazdag, alkotó és nyugtalan lélek. Nem a kabarét hozta felszínre, hanem ö vágta el a komoly irodalom habozását, mikor Németországban azon tanakodott, hogy szabad-e, illik-e irodalommal a kabaretbe vonulni. A német irodalom különös napokat látott akkor. Támadtak furcsa, tulbátor, groteszk, mégis igen komoly poéták, akik sehol sem találták helyüket s akkor köztük termett ez a kigyónő, aki a Frank We- dekindeket a kabaretbe vitte. Marya Delvard dalolta őket elsőnek, a szüztapsokat s az első nagy diadalokat ő hozta nekik. A kabarét Németországban — s ennélfogva erre mifelénk is — ma sem született volna meg. ha nincs ez a művésznő, Marya Delvard.

Sohasem dalolja a mások dalait. Amit ő dalol, azt neki írták, azt ő alakítja először, azt őt utánozva dalolják aztán mások. De még utánozni sem könnyű Marya Delvardot. Úgy stilizálni modern verseket, annyi plasztikai ötlettel, any- nyi misztikus színnel, annyi lélekgazdagsággal s annyi egyszerűséggel senki sem tud, mint Marya Delvard. A legkülönösebb, a legegyénibb. a legszivárványosabb talentum ez és tizenkét rövid estén ezt a Marya Delvardot fogja most elvezni a budapesti közönség. X.

** Mendelsohn az Operában. E hó 3-án volt száz esztendeje annak, hogy Mendelsohn Bar- tholdy Félix megszületett Hamburgban. Mendelsohn már kora ifjú korában igen jeles zenei tehetséget árult el, amit szülői tovább ápoltak benne azzal, hogy korunknak legkitűnőbb művészeire bízták zenei neveltetését. Mendelsohn, akinek körülbelül 120 kompozíciója ismeretes, igen hamar népszerűségre tett szert s dallamos, finom, mély érzésű muzsikája még ma is nagy kedveltségnek örvend. Minden munkáját nagy műgond, a klasszikus formákhoz való szigorú ragaszkodás, gazdag invenció jellemzi. Különösen dalaival vált ismertté és népszerűvé, színpadi zenéje nem ad hü képet zsenialitásáról.

A m. kir. Operaház tegnap este ünnepelte meg a százados évfordulót. A műsor Mendelsohn müveiből volt, nem a legszerencsésebben ösz- szeálliíva. Az est a Szentivánéji álom- ma! kezdődött. A négy tételes müvet az Operaház zenekara játszotta Kerner István vezetése mellett nagy lendülettel és precizitással. Különösen tetszett a Scherzo és a iól ismert Nászinduló, amelyek után a színházat teljesen megtöltő közönség percekig ünnepelte Kernért. Ezután férfikarének énekelte a Himnusz a müvészethez-t, meglehetős ingadozással és nyersen. A Hegedű-hangversenyt Báré Emil játszotta a zenekar kíséretével. Báré sikere igen nagy volt. Egy drámai regekép töredék a Loreley előadása után, melynek címszerepét Me- dek Anna énekelte, a Hazatérés cimü egy- felvonásos énekes játékot mutatták be, nálunk ez alkalommal először. A daljáték dalai igen kedvesek, de jelentéktelenek, a szöveg azonbaii olyan naiv, hogy igazán kár volt azt előadni. Sem Mendelsohn emlékéhez, sem Operánkhoz nem volt méltó, (sz.)

** Táncos huszárok SO-ik előadása. Rajna Ferenc és Szirmai Albert nagysikerű operettjének, a „Táncos huszárokénak immár legközelebb meg lesz a Király-Színházban a második jubileuma, az 50-ik előadása. A jubiláris előadást a jövő hét eleién nagy ünnepségek közt fogja a színház megtartani.

A „Király“ huszouötödször. A Vígszínházban holnap, kedden, a „Királyt“ adják, amely ezúttal kerül színre huszonötödször. Párisban, ahol a „Királyt“ (Le roi) — a nyári szünetet leszámítva — április óta napról-napra adják, csütörtökön, e hó 18-án éjfélkor ünnepük meg a kétszázadik előadás jubileumát egy, jelmezestélylyel, amelyet a Variété-szinház igazgatója rendez. Holnapután, szerdán, a Vígszínházban a „Kivándorlót“ ismétlik.

** A szerzői jog. A Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete vasárnap délelőtt Bérezik Árpád elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a szerzői jognak Amerikával való kölcsönös védelmét tárgyalták. A közgyűlés egyhangúlag határozatot fogadott el, melyben helyesli az igazgatóság eddigi akcióját és felkéri az igazgatóságot, hogy ezt az akciót folytassa és úgy a kormánynál, mint esetleg a törvényhozás utján is mindazokat a szükséges lépéseket sürgősen megtegye, amelyekhez a magyar dráma és zeneirodalom és általában a magyar szellemi termék