Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
I í Petőfi Társaság és az irodalomé A Petőfi Társaság tegnapi ülésén a modernekkel, s az irodalom egyik irányával, az úgynevezett modernséggel foglalkozott. Igaz ugyan, hogy a banketten elhangzott elnöki beszéd megmutatta, hogy nem az egész társaság szolidáris azokkal, akik ebben a kérdésben állást foglaltak, de azért el lehet nyugodtan mondani, hogy a Petőfi Társaság ezt az ülését teljesen ennek a kérdésnek szentelte. Tagadhatatlan, hogy az az irányzat, amely magát modernnek nevezi, olyan irodalmi kérdés, amivel lehet és szabad pro és kontra foglalkozni, de ezt a kérdést úgy kezelni, amint azt a Petőfi Társaság tette, — semmiképen nem szabad. Mert a Petőfi Társaság úgy foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy elmondta prózában és versben: menynyire retteg és fél ő ettől az irodalmi áramlattól. Hát hiszen lehet, hogy van oka félni, de véleményünk szerint akkor, amikor egy irodalmi társaság irodalmi kérdésben szólal föl, nézzen bátran szeme közzé a véleménye Szerint helytelen irányzatnak, s ne jajgasson és sopánkodjék miatta. Mert szerintünk igen is lehet szemébe nézni ennek a magát modernnek nevező irányzatnak. Már maga a név mutatja, hogy ez az irányzat élesen meg akarja magát különböztetni minden eddig létezett és létező iránytól és iskolától és pedig oly ügyesen, hogy a könnyen megtéveszthetők előtt már az elnevezés maga félig nyert csatát jelent. Mert ha valaki eddig nem volt hive a meglevő irodalmi iskolának, — az legfeljebb nem volt romantikus, vagy nem volt idealista, ami nem kompromittáló, de tessék azt elképzelni, ha valakire azt mondják ma: nem mo- j dern! Ebben benne van egyszersmint az is: te ósdi, begyöpösödött eszü, elmaradt vagy. Nem modernnek lenni valóságos szégyen.
