Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
végig lekötötte a hallgatóság figyelmét Nagy tetszés» aratott Ábrányi Emil „Jubiláns vers“ cimii költeménye, amelyet Váradi Antal olvasott fel. Végül Jakab Ödön olvasta föl „A főispán halála“ cimii kedves humoru novelláját, amely élénk derültséget keltett a hallgatóság körében. (A lakoma.) | A nagygyűlés után lakomára gyűltek a Társaság tagjai a Continental-szálló földszinti termében. Az első felköszöntőt H e r c z e g Ferenc mondotta, éltetvén a Petőfi-Társaság tagjait. Váradi An- tál az uj tiszteleti és rendes tagokra emelte poharát. Lőrinczy György, az imént megválasztott tagok egyike, örömét fejezte ki azon, hogy szürke vidéki túzok létére a sasok és fülemülék közé került Élteti a társaságot. Pékár Qyula hangsúlyozza, hogy a modern és romboló irodalmi törekvésekkel szemben a legékesebb tiltakozás volt a mai felolvasó ülés, s ő hálával emlékezik meg a közönségről, amelyet a helyes érzék és a jóizlés vezérel mindenkor. Élteti a nagyközönség képviseletében megjelent vendégeket. Ferenczy József a mai ünnepi ülés felolvasóit köszöntötte. K e n e d i Géza azt hangoztatta, hogy minden Írónak kötelessége a modern irányzatokkal is foglalkozni. Poharát egyébként a Társaság legfüggetlenebb tagjára, Szabóné-Nogáll Jankára emelte. (Derültség.) Dr. Szontágh Tamás a Társaság tagjait éltette. Bérezik Árpád hosszabb köszöntőben Molnár Ferencre emelte poharát. Molnár Ferencnek — úgymond — kétféle közönsége van: bámulói és irigyel. Én az utóbbiak közé sorozom magamat, a múltam után egyebet nem is lehet várni tőlem. (Derütség.) Én ugyanis minden ieles darab előadása után pukkadozni szoktam. Molnár Ferencnek eddig három darabja került szinre, kettő és pedig „A doktor ur“ és Az ördög“ sikert aratott, a „Józsi“ megbukott Mondanom sem kell ezek után, hogy a „Józsi“ előadása alatt éreztem magamat a legjobban. Annyit azonban mégis megígérek, hogy sem „Az ördög“ sikerében, sem külföldi diadal- utjában Molnár Ferencnek versenytársa nem leszek. A nagy derültséggel kisért felköszöntő után Bársony István Lőrynczy Györgyöt, a magyar erények és hibák mintaképét éltette. Ernst Lajos az örök haladás bajnokára, Herczeg Ferencre emelte poharát. Jakab Ödön a modern poétákat tette felszólalása tárgyává. Elismeri, hogy a magyar nyelv szi- nes fordulataiban és hajlékonyságában nagy haladást produkálnak, de témáik egyáltalán nem újak és e tekintetben régen kitaposott nyomokon haladnak. Emi eh Gusztávot, a legnagyobb magyar költő terjesztőjét élteti. Váradi Antal a távollevő tagokat, ezek között különösen a Társaság egyetlen női tiszteleti tagját, Jászai Marit köszöntötte. Élteti továbbá az öreg Szinnyei bácsit, annál is inkább, mert a magyar írók életrajzában még nem jutott el a V. betűig. (Derültség.)
