Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
alól a nemzeti talajt és behurczolja a fagyöngyöt, amely idegen talajon nőtt. Rombolást és menthetetlen pusztulást hirdet valamennyi költő és gyönyörűségét leli ebben. Pedig nekünk nem a rothadás, a lerombolás Iyrájára, hanem az igaz költészet reményfakasztó virágaira van szükségünk, hogy nagy szomorúságunkban vigasztalást találjunk. A verseik legnagyobb része teljesen érthetetlen, olyan, amelyhez mint valami patikaszerhez, használati utasításra volna szükség, hogy állítólagos mélységeibe behatolhassunk. A felolvasó ^ezt^ több idézettel illusztrálta és végül azt a reményét fejezte ki, hogy a Modernek előbb-utóbb megunják a czifra idegen köntöst és betérnek az ősi házba, amely tárva áll mindenki számára. A felolvasás zajos tetszést aratott. Lampérth Géza, a következő felolvasó is hasonló csapásokon haladt, mint Kenedy, de ő versekben «simogatta» meg a dekadens költőket. A költeményből közöljük a következő strófákat: Beteg felépül... viharok elülnek* Péter-Pálra majd mind össze]utunk, S ha kik lerogynak — temetni tudunk! Szent Mihály babéros lovára ülnek,. Szózatos torral díszsírba kerülnek,.* Es hogyha mink egy szá’ig kidülnénk is, Megjön azért a szent aratás! Ha mink nem értjük :— aratja más. S lesz a termésben bár ocsu, szemét is, — Magyar magtárba jut a magja mégis! A szép verset hosszasan megtapsolták.. Pékár Gyula olvasta fel ezfután «A fekete hajfürt» czimü pompás novelláját, amely mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét. Viharos tetszést aratott Ábrányi Emil «Jubiláns vers» czimü gyönyörű költeménye, amelyet Vár ad i Antal adott elő nagy művészettel. Végül Jakab Ödön olvasta fel «A tóispán halála» czimü kedves humoru novelláját, amely élénk derültséget keltett a hallgatóság körében. Déli egy és fél órakor a társaság tagjai a Con- tinentál-szállóban bankettre gyűltek össze.
