Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

PESTI HÍRLAP-- 1 ' 'fi'W’»1» " '» z*"— b

en senki sem látta semmiféle modem irány képviselőjét, hanem csak a világhírűvé vált, zseniális fiatal irót, akinek értékes munkássága • csak hasznára vállhat a Társaságnak.

Molnár azonban a modernek ellen irányult felszólalásokban a maga Írói egyéniségének személyes természetű érintését is látta és a felszólalásokra körülbelül ezekben reflektált:

— Igen értékes és tiszteletreméltó helyekről

— mondotta — olyan nyilatkozatok történtek, amelyeket nem hagyhat szó nélkül. A kérdés, amelyről szó van, azonban sokkal komolyabb és fontosabb, hogy sem arra rövidesen, ötletszerűen, hosszait) megfontoltság nélkül felelhetne. Ivem is teszi ezt. A hely és az idő sem alkalmas arra. Itajd neki- szegzi az itt elhangzott véleményekkel szemben a maga véleményét ott, ahol annak helye van. Do a maga írói tisztességének tartozik azzal, hogy azokból a támadásokból, amelyek egy modern irodalmi célokra törő és a Társaságon kívül levő írói csoportot itt értek, a maga hányadát elvállalja, Ü az elhangzott tiszteletreméltó véleményekkel szemben úgy ad kifejezést a maga kevésbé tiszteletreméltó véleményének, hogy teljesen egynek érzi magát megtámadott fiatal barátaival. Ami pedig a szétbontó törekvések váciját illeti, ö előtte ott áll a nyakkendőtűm, a rendetlen, a tekintélyeket szintén nem ismorő Petőfi példája, akit. a maga korában, feltűnése idején hasonló erős támadások értek. .Végül egy humoros megjegyzést kockáztat, amire fel van jogosítva, mert humorista hírében is áll, hogy t. i. ha Petőfi most lépne be a Petőfi Társaságba, alighanem hasonlókép kikapna a tagoktól.

Molnár Pereme beszéde nem volt alkalmas arra, hogy a társaság feszült hangulatát eloszlassa. A beszéd elhangzása pillanatában szinte az volt a benyomás, mintha itt komolyabb hadüzenetek váltódtak volna. De ez az impresszió még jóformán nyomot sem hagyhatott a lelkekben, amikor H erezte g Ferenc elmondta az utolsó szót. a lakoma irodalmi vitájában. Ez az utolsó szó igen bölcs és tapintatos volt.

— Mindenekelőtt azt kívánom megállapítani

— mondotta az elnök — hogy a Petőfi Társaság nem áll semmiféle irány szolgálatában. Tehát ha itt irányzatokról estek szók, amelyek mellett állhat vágy nem állhat ez a társaság, hát ezek nem a -‘Társaság hivatalos véleménye: voltak. A Petőfi Társaságnak, ha már irányról beszélünk, csak egy iránya van: az Írás és szó szabadsága. Hogy' ez az irány érvényesült ma is, bizonyítja az a körülmény, hogy egészen ellentétes vélemények egészen szabadon hangozhattak el. Vagyon helyes ez Így. A Társaságban minden irodalmi vélemény kifejezést nyerteit, mint ahogy a társaság tagjai a legkülönbözőbb egyéniségű írók lehetnek. A lényeg az, hogy tehetségesek légyének. A Petőfi Társaság tehát nem -szegődik semmiféle irányzat szolgálatába, de az irányok fölött, helyesebben minden irány mellé áll.

Ez a komoly-, mértékletes hang volt a lakomán fölvetődött irodalmi vita utolsó akkordja. A Petőfi Társaság nagy napjáról szóló részletesebb tudósításunk a következő:

A nagygyűlés.

Az irodalom-kedvelő közönség óriási részvételével folyt le szerdán délelőtt a Petőfi társaság XXXIII. ünnepi nagy-gyűlése a Tudományos Akadémia dísztermében, amely zsúfolásig megtelt hallgatósággal. A kultuszminisztert Molnár Viktor államtitkár képviselte. A Hagy. Tud. Akadémiát Ber- zeviczy Albert elnök és Heinrich Gusztáv főtitkár. A Kisfaludy társaság számos tagja is megjelent a nagygyűlésen, Vargha Gyula főtitkárral az élén.

Az ünnepi ülést Herczeg Ferenc elnök nyitotta meg rendkívül érdekes beszéddel, amelyben az 'Írók társaságban való tömörülésének jelentőségét fejtegette.

A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd ciitán Varadi Antal főtitkár mutatta be jelentését, amelyben kiemelte, hogy az elmúlt esztendő diadalmas óv a Petőfi társaság életében. Mert a Petőfi- knltusz talán egy esztendőben sem haladt oly hatalmas lépéssel előre, mint tavaly. A társaság kegyelete közös sirba helyezte el Petőfi hozzátartozóit s a sirhant fölé művészi kezek fognak pompás szoborművet emelni. A jelentés ezután kegyelettel emlékezik meg a társaság halottjairól: Szana Tamásról, Melczl Hugóról és Bodon Józsefről. A kidültek helyébe uj erők kerültek: valamennyien jeles és érdemes munkásai a magyar irodalomnak. A jelentést megtapsolták.

6

A felolvasások sorát Eenedi Géza. nyitotta meg „Fagyöngyök“ cimü elmélkedésével. A modern magyar irodalomról szól, amely elrúgta maga alól a nemzeti talajt és behurcolja a fagyöngyöt, mely idegen talajon nőtt. Rombolás és menthetetlen pusztulást hirdet valamennyi uj költő és gyönyörűségét leli ebben. Pedig nekünk nem a rothadás, a lerombolás lyrájára, hanem az igaz költészet reményfakasztó virágaira van szükségünk, hogy nagy szomorúságunkban vigasztalást találjunk. A verseik legnagyobb része teljesen érthetetlen, olyan, amelyhez, mint valami patikaszerhez, használati utasításra volna szükség, hogy állítólagos mélységeibe behatolhassunk. A felolvasó ezt több idézettel illusztrálta és végül azt a reményét fejezte ki, hogy a modernek előbb-utóbb megunják a cifra idegen köntöst és betérnek az ősi házba, amely tárva áll mindenki számára. A felolvasás zajos tetszést aratott.

Lampérth Géza, a következő felolvasó, a modern dekadens költőkről irt versét mutatta bo. A költemény két strófája igy hangzik:

Beteg felépül . , . viharok elülnek,

Péter Pálra majd mind összejutunk.

S ha kik lerogynak .— temetni tudunk!

Szent Mihály babéros lovára ülnek Szózaíos tórral diszsirba kerülnek , , ,

És hogyha mink egy szálig kidőlnénk is, Megjön azért a szent aratás!

Ha mink nem érjük — aratja más.

S lesz a termésben bár ocsu, szemét is, — Magyar magtárba jut a magja mégis!

A szó]) verset hosszasan megtapsolták.

Pékár Gyula olvasta fel ezután „A fekete hajfürt“ cimü, kortörténeti vonatkozásokban gazdag, gyönyörű nyelvezetű pompás novelláját, amely mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét és zajos tetszést aratott.

Nagy tetszéssel találkozott Ábrányi Emil „Ju- biláris vers“ cimü gyönyörű költeményé, amelyet Váradi Antal adott elő finom művészettel.

Végül Jakab Ödön olvasta fel „A főispán halála“ cimü kedves humora novelláját, amely élénk derültséget keltett a hallgatóság körében.

A lakoma.

A nagygyűlés után lakomára gyűltek a társaság tagjai a Continental szálló földszinti termében. A lakomán jelen voltak: Herczeg Ferenc, dr Ferenezi Zoltán, Váradi Antal, Einiek Gusztáv, Bérezik Árpád, Pékár Gyula, Kiss József, Sebők Zsigmond. Ambrus Zoltán, Bársony István, id. Szinnyey József, Kenedi Géza, Kérv Gyula, Jakab Ödön, Szabó Endre, Prém József, Szabónó Nogáll Janka, Vértesy Arnold, Xeugebauer László, Pa- Jágyi Menyhért, Kabos Ede, László Mihálj", Fe- renczy József, Koroda Pál, Lampérth Géza, Lő- rinczy György, Palágyi Lajos, Molnár Ferenc, Szöi- losi Zsigmond, továbbá Beöthy László, Iluszka Jenő, Pakots József, Szontágli Tamás, dr Miklós Elemér, Hegedűs László, dr Fehér Jenő, Lándor Tivadar, Gerő Attila, Kunossy Frigyes, Tóth Andor, stb. Porzsolt Kálmán, a társaság uj tagja, levélben kimentette magát.

Az első fe.lköszöntőt Herczeg Ferenc mondotta, éltetvén a PejcSfi-Társaság tagjait. Váradi Antal az uj tiszteletbeli és rendes tagokra emelte poharát. Lörinczy György, az imént megválasztott tagok egyike, örömét fejezi ki azon, hogy szürke vidéki túzok létére a sasok és fülemülék közé került. Élteti a társaságot. Pékár Gyula hangsúlyozza, hogy a modern és romboló irodalmi törekvésekkel szemben a legékesebb tiltakozás volt a mai felolvasó ülés s ö hálával emlékszik meg a közönségről, amelyet a helyes érzék és a jóizlés vezérel mindenkor. Élteti a nagyközönség képviseletében megjelent vendégeket. Férenczy József a mai ünnepi ülés felolvasóit köszöntötte. Kenedi Géza azt hangoztatta, hogy minden írónak kötelessége a modern irányzatokkal is foglalkozni. Poharát egyébként a társaság legfüggetlenebb tagjára, Szabóné Nogáll Jankára emelte. (Derültség.) Dr Szontágli Tamás a társaság tagjait éltette. Bérezik Árpád hosszabb köszöntőben Molnár Ferencre emelte poharát. Molnár Ferencnek —‘úgymond ■— kétféle közönsége van: bámulói és irigyei. Én az utóbbiak közé sorozom magamat, a múltam után egyebet, nem is lehet várni tőlem. (Derültség.) Én ugyanis minden jeles darab előadása után pukkadozni szoktam. Molnár Ferencnek eddig három darabja került színre, kettő és pedig A doktor ur és az Ördög sikert aratott, a Józsi megbukott, Mondanom sem kell ezek után, hogy a Józsi előadása alatt éreztem magamat a legjobban. Annyit azonban mégis megígérek, hogy sem az Ördög sikerében, sem a külföldi diadalutjában Molnár Ferencnek versenytársa nem leszek. A nagy derültséggel kisért felköszöntő után Bársony István Lőrinezy Györgyöt éltette. Ernst _ Lajos Herczeg Ferencre emelte poharát. Jakab Ödön a modern poétákat tette fölszólalása tárgyává. Elismeri, hogy a magyar nyelv színes fordulataiban és hajlékonyságában nagy haladást produkálnak, de témáik egyáltalán nem újak és e tekintetben régen kitaposott nyomokon haladnak. Emick Gusztávot, a legnagyobb magyar költő terjesztőjét élteti. Váradi An-