Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
PESTI HÍRLAP 5 A cikk ezután azt fejtegeti, hogy a Németország és Ausztria körül fekvő államok milyen rendkívüli módon erősítik meg határaikat, úgy, hogy a hármas-szövetséget egész Európától szinte elzárják. Legutóbb Olaszország is erősen elzárta határát Ausztriától, úgy, hogy a Németország és Ausztria körül font vasgyárit pusztán csak a Balkán felé volt nyitva. Most már a török-szerb-mon- tenegrói szövetséggel ezt az utat is elzárták. Ezzel Európa katonai helyzete tisztán látható. Középen védtelenül áll Németország és Ausztria, körös- körül a többi erősen védett hatalom. Ennek a katonai helyzetnek teljesen megfelel a politikai helyzet is. Tisztán látható a törekvés, hogy a körülfekvő hatalmak közös akcióra készülnek Németország és Ausztria ellen, a veszedelem tehát mérhetetlennek látszik. Arra, hogy a koalidó háborús lépésre szánja el .reagát, nincs is épen szükség. Helyzetük annyira kedvező, hogy pusztán gazdasági fegyverrel képesek a német idegrendszert megbénítani. Ez a kép az utóbbi időben hirtelen megváltozott. Ausztriát a balkáni események hosszú időre lekötötték. Ö maga szövetségeseitől támogatást kér, de ezt nem kaphatja meg. Az ellenfél taktikája kitünően sikerült, mert mindkettőjüknek más oldalon adott dolgot és erejüket igy nem egyesíthetik. Ausztriának dél felé, Németországnak pedig nyűgöt felé kell készen állania. Oroszországnak pedig az a föladata, hegy vagy itt vagy ott teljes erejével döntésre vigye a dolgot. És hogy még jobban nieggyöngitsék a két szövetségest, belviszá- lyokk'al igyekeznek céljukat elérni. Ausztriában dúl a nemzetiségi harc és a belviszályt újabban Németországban is sikeresen szítják. Pedig a jövő háborújához egyetértő nép és hatalmas, erős hadsereg szükséges. Lázadás az orosz hadseregben. A forradalmi hangulat megint terjed a hadseregben. A cscnd- örlaktanyában nemrég elfogtak egy forradalmárt, aki lázitó tartalmú kiáltványokat akart a katonák közt kiosztani. Az ötödik tüzérdandárban még lázadás is tört ki, melynek egy őrmester s egy, tiszt is áldozatul esett, A lázadást állítólag a rossz ellátás okozta, de kétségtelenül politikai jelleget öltött, amikor az őrmester megjelent és a lázadókat a börtönbe akarta vitetni. A katonák „Le a kivégzésekkel kiáltással az őrmesterre vetették magukat és megölték. A zajra elősiető tisztet is megtámadták és kidobták az udvarra; a tiszt súlyos sérüléseket szenvedett. A kaszárnyát őrséggel vették körül. Fenyegető helyzet Chinában. A Keuter-ügy- nökség jelentése szerint az angol kormány n Ju- ansikkai bukásával, előállott helyzetet komolynak tartja. Tekintette] a külföldi érdekekre nézve fennálló veszélyre, az angol nagykövet és kormánya eszmecserét folytatnak a chinai kormánynál teendő lépésekről. Tanügyi hírek. Iíökh Szilárd ünnepély. A Magyar Tanítók Otthona a Rökk Szilárdosok körével egyetemben szerdán délelőtt az uj városháza közgyűlési termében Barcza Albin elnöklete alatt Rökk Szilárd emlék-ünnepélyt rendezett. Az emlékünnep alkalmából zsúfolásig megtelt a közgyűlési terem, s a közönség soraiban ott voltak: Halász Ferenc min. tanácsos, gróf Festetich Géza fővárosi tanügyi tanácsnok, továbbá számos tanfelügyelő, igazgató és a tauitóság nagy része. Az ünnepély a Hymnussal kezdődött, amely után Barcza Albin, a Magyar Tanítók Otbtonának elnökigazgatója tartatta meg elnöki megnyitóját. A. megnyitóban Barcza Albin üdvözölte Halász Ferenc miniszteri tanácsost, mint a kultuszminiszter, és gróf Festetics Gézát, mint a főváros képviselőjét. Halász Ferenc miniszteri tanácsos a kultusz- miniszter nevében megköszönte az üdvözlést. Kijelentette. hogy az ország népoktatása 40 év alatt általában nagyot haladt előre, de a főváros népoktatása valósággal csodát művelt azzal, hogy Budapestet nyelvében és érzésében magyarrá tette. Meg van a felől győződve, hogy a fővárosi tanítóság a jövőben is mindenben meg fog felelni hivatásának. Az éljenzéssel fogadóit beszéd után gróf Festetics Géza tartotta meg ünnepi beszédét. Azzal kezdte, hogy bár a nevelés távolról sincs a gyermekkorra korlátozva, mégis ennek jut a legfontosabb szerep, mert a későbbi kor csak terjeszti a műveltséget a gyermek által már megszerzett alapon. Az iskolának föladata kettős, nemcsak tanítania, de nevelnie is kell. Még pedig folytatnia kell a családi nevelést, ott, ahol családi nevelés van, vagy pedig teljesen uj nevelésben részesíteni azt, aki családi nevelésben nem részesült. Hiszen tudjuk, hogy a szegény gyermekek jó része az utcán csatangol és ott nevelődik a rosszra, a gonoszra, fogalma sincs sem jóról, sem igazról, sem szépről, sem vallásról, sem isteniül. Az ilyen gyermeknél a nevelésnek nemcsak újnak kell lennie, hanem arra is kell törekedni a tanítónak’, hogy mindazt elfelejtesse a gyermekkel, amit addig tanult, mielőtt az iskolába jött. Ez esetben le kell rombolni az iskolának a családi nevelést, illetve az utca nevelését. A tanítóságnak tehát igazán magasztos a hivatása. Sajnos, hogy ezzel szemben sem az állam, sem a társadalom, sem a községei? nem adják meg a tanítónak azt, mit megérdemel. Ezután tanítóság kötelezettségeit sorolja föl 3 szónok, majd beszéde végén egymás iránti szere- tetre buzdította a tanítóságot. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a budapesti polgári dalkör' Jandl Béla karnagy vezetése mellett Pogatschnigg: Csak magyarok legyünk című dalát énekelte. Bur- sics Ernő székesfővárosi tanító Rökk Szilárdról tartott emlckbeszédet. Rökk Szilárd sírban levő keze — úgymond — áldást hoz a tanítóságra, szelleme lábra állítja a tanítóságot, visszaadja önbizalmát, az emberekben való hitet és ezáltal lángra1 gyújtja bennük a hivatás szeretetét. Rökk Szilárd egyike volt a legjob embereknek, aki szerette és megbecsülte a munkát, aki nagy volt a szenvedések megértésében, de különösen nagy vqlt az iskola nemzetnevelő hivatásának fölismerésében. Az éljenzéssel fogadott emlékbeszéd után a dalkör újra Pogatscliuigg: „Dal a dalról" c. dalát énekelte. Utána Pálffy György, a Nemzeti színház tagja, szavalta Iván Andornak Az aranyszívű ember c. költeményét. A Szózat eléneklésével zárult - be ä szépen sikerült emlékünnep. A Petőfi Társaság nagygyűlése. Irodalmi, vita a lakomán. A Petőfi Társaságnak Vizkereszt napján érdé* kcs nagygyűlése volt. A gyűlés érdekességét ezúttal az a kritikai állásfoglalás szolgáltatta, amelynek a nagygyűlés program-inján szereplő felolvasók adtak kifejezést az irodalomban megnyilatkozó, úgynevezett uj, modern irányzatokkal szemben. Meg kell állapítani, nehogy igazságtalan támadások alapjául szolgáló félreértés származzék belőle, hogy a Petőfi Társaság felolvasó tagjai a legloyalisabb elismeréssel honorálták a modern törekvésekből és termékekből mindazt, ami értéket képvisel, csupán ez. irányzatok vagy törekvések elfajulásait Ítélték el. A Társaság méltóan hagyományaihoz és rendeltetéséhez, a nemzeti szellemből meríti az ösztönzést a. maga törekvéseinek elérésére és igazán nem lehet teile zokon vonni, ha keményen odaáll a nemzet szellemi javainak védelmére. Amikor a közéletben & nemzeti értékeknek olyan szomorú pusztulását látjuk napról-napra, csak örömmel kell üdvözölni azt a nemes készséget, amelylye] a Petőfi Társaság az irodákra nemzeti eszményeinek védelmére siet. A nagygyűlésen komoly kritikai vélemény- nyilvánítások hangzottak el az úgynevezett modem irányzatok túlzásairól. E véleményeknek Herczeg Ferenc, Kenedi Géza voltak az objektiv kifejezői. Azok, akiknek szólott a kritika, csak a megtiszteltetés érzésével fogadhatják e véleményeket, mert az értékelés komolysága, amelyben részük volt, bizonyítja, hogy komlyan veszik őket. Ez annál meg. nyugtatóbb lehet rájuk nézve, mert ők eddig1 semmit sem vettek komolyan, ami rajtuk kívül esett. A nagygyűlésnek érdekességét stílszerűen égé- szitette ki a gyűlés után következő lakoma pikantériája. A lakomán ugyanis tovább viszhangzott a gyűlésen megütött kritikai hang. A felköszöntők majdnem kivétel nélkül az uj, modern irodalmi törekvésekkel foglalkoztak. Egy kissé szokatlan volt az a lelkek mélyén rezgő idegesség, amely aztán a beszédekben megnyilvánult, de csodálkozni rajta épeoséggel nem lehet, mert hiszen ez a kérdés egyáltalán úgy kiéleződött már, hogy sokkal jobb róla beszélni, mint hallgatni. Egyébként eddig a Társaság volt az, amely hallgatott s a „modernek" voltak azok, akik nagyon is nem hallgattak, most tehát a Társaság is megszólalt. A lakoma szónokai igy ismét a modern irodalmi jelszavak kérdését vetették fel, utaltak e jelszavak képviselőire is s a hangulat ennek folytán kissé feszült is lett. A hangulat ott vált izgalmasabbá, amikor felszólalt- a legutóbbi választáson bejutott uj tagok közül Mobaár Ferenc. Négy érdeklődé» fogadta felszólalását. Egyáltalán a Társaság meleg szim- pathiával fogadta kebelébe Molnár Ferencet, aki-