Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

PESTI HÍRLAP 5 A cikk ezután azt fejtegeti, hogy a Német­ország és Ausztria körül fekvő államok milyen rendkívüli módon erősítik meg határaikat, úgy, hogy a hármas-szövetséget egész Európától szinte elzárják. Legutóbb Olaszország is erősen elzárta határát Ausztriától, úgy, hogy a Németország és Ausztria körül font vasgyárit pusztán csak a Bal­kán felé volt nyitva. Most már a török-szerb-mon- tenegrói szövetséggel ezt az utat is elzárták. Ez­zel Európa katonai helyzete tisztán látható. Közé­pen védtelenül áll Németország és Ausztria, körös- körül a többi erősen védett hatalom. Ennek a ka­tonai helyzetnek teljesen megfelel a politikai hely­zet is. Tisztán látható a törekvés, hogy a körül­fekvő hatalmak közös akcióra készülnek Németor­szág és Ausztria ellen, a veszedelem tehát mérhe­tetlennek látszik. Arra, hogy a koalidó háborús lé­pésre szánja el .reagát, nincs is épen szükség. Hely­zetük annyira kedvező, hogy pusztán gazdasági fegyverrel képesek a német idegrendszert megbé­nítani. Ez a kép az utóbbi időben hirtelen meg­változott. Ausztriát a balkáni események hosszú időre lekötötték. Ö maga szövetségeseitől támoga­tást kér, de ezt nem kaphatja meg. Az ellenfél tak­tikája kitünően sikerült, mert mindkettőjüknek más oldalon adott dolgot és erejüket igy nem egye­síthetik. Ausztriának dél felé, Németországnak pe­dig nyűgöt felé kell készen állania. Oroszországnak pedig az a föladata, hegy vagy itt vagy ott teljes erejével döntésre vigye a dolgot. És hogy még job­ban nieggyöngitsék a két szövetségest, belviszá- lyokk'al igyekeznek céljukat elérni. Ausztriában dúl a nemzetiségi harc és a belviszályt újabban Né­metországban is sikeresen szítják. Pedig a jövő háborújához egyetértő nép és hatalmas, erős had­sereg szükséges. Lázadás az orosz hadseregben. A forradalmi hangulat megint terjed a hadseregben. A cscnd- örlaktanyában nemrég elfogtak egy forradalmárt, aki lázitó tartalmú kiáltványokat akart a katonák közt kiosztani. Az ötödik tüzérdandárban még lá­zadás is tört ki, melynek egy őrmester s egy, tiszt is áldozatul esett, A lázadást állítólag a rossz el­látás okozta, de kétségtelenül politikai jelleget öl­tött, amikor az őrmester megjelent és a lázadókat a börtönbe akarta vitetni. A katonák „Le a ki­végzésekkel kiáltással az őrmesterre vetették magukat és megölték. A zajra elősiető tisztet is megtámadták és kidobták az udvarra; a tiszt sú­lyos sérüléseket szenvedett. A kaszárnyát őrség­gel vették körül. Fenyegető helyzet Chinában. A Keuter-ügy- nökség jelentése szerint az angol kormány n Ju- ansikkai bukásával, előállott helyzetet komolynak tartja. Tekintette] a külföldi érdekekre nézve fennálló veszélyre, az angol nagykövet és kormá­nya eszmecserét folytatnak a chinai kormánynál teendő lépésekről. Tanügyi hírek. Iíökh Szilárd ünnepély. A Magyar Tanítók Otthona a Rökk Szilárdosok körével egyetemben szerdán délelőtt az uj városháza közgyűlési ter­mében Barcza Albin elnöklete alatt Rökk Szilárd emlék-ünnepélyt rendezett. Az emlékünnep alkal­mából zsúfolásig megtelt a közgyűlési terem, s a közönség soraiban ott voltak: Halász Ferenc min. tanácsos, gróf Festetich Géza fővárosi tanügyi ta­nácsnok, továbbá számos tanfelügyelő, igazgató és a tauitóság nagy része. Az ünnepély a Hymnussal kezdődött, amely után Barcza Albin, a Magyar Tanítók Otbtonának elnökigazgatója tartatta meg elnöki megnyitóját. A. megnyitóban Barcza Albin üdvözölte Halász Fe­renc miniszteri tanácsost, mint a kultuszminiszter, és gróf Festetics Gézát, mint a főváros képviselő­jét. Halász Ferenc miniszteri tanácsos a kultusz- miniszter nevében megköszönte az üdvözlést. Ki­jelentette. hogy az ország népoktatása 40 év alatt általában nagyot haladt előre, de a főváros nép­oktatása valósággal csodát művelt azzal, hogy Bu­dapestet nyelvében és érzésében magyarrá tette. Meg van a felől győződve, hogy a fővárosi taní­tóság a jövőben is mindenben meg fog felelni hi­vatásának. Az éljenzéssel fogadóit beszéd után gróf Festetics Géza tartotta meg ünnepi beszédét. Azzal kezdte, hogy bár a nevelés távolról sincs a gyermekkorra korlátozva, mégis ennek jut a leg­fontosabb szerep, mert a későbbi kor csak terjeszti a műveltséget a gyermek által már megszerzett alapon. Az iskolának föladata kettős, nemcsak ta­nítania, de nevelnie is kell. Még pedig folytatnia kell a családi nevelést, ott, ahol családi nevelés van, vagy pedig teljesen uj nevelésben részesíteni azt, aki családi nevelésben nem részesült. Hiszen tudjuk, hogy a szegény gyermekek jó része az ut­cán csatangol és ott nevelődik a rosszra, a go­noszra, fogalma sincs sem jóról, sem igazról, sem szépről, sem vallásról, sem isteniül. Az ilyen gyer­meknél a nevelésnek nemcsak újnak kell lennie, hanem arra is kell törekedni a tanítónak’, hogy mindazt elfelejtesse a gyermekkel, amit addig ta­nult, mielőtt az iskolába jött. Ez esetben le kell rombolni az iskolának a családi nevelést, illetve az utca nevelését. A tanítóságnak tehát igazán magasztos a hivatása. Sajnos, hogy ezzel szemben sem az állam, sem a társadalom, sem a községei? nem adják meg a tanítónak azt, mit megérdemel. Ezután tanítóság kötelezettségeit sorolja föl 3 szónok, majd beszéde végén egymás iránti szere- tetre buzdította a tanítóságot. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a budapesti polgári dalkör' Jandl Béla karnagy vezetése mellett Pogatschnigg: Csak magyarok legyünk című dalát énekelte. Bur- sics Ernő székesfővárosi tanító Rökk Szilárdról tartott emlckbeszédet. Rökk Szilárd sírban levő keze — úgymond — áldást hoz a tanítóságra, szel­leme lábra állítja a tanítóságot, visszaadja önbi­zalmát, az emberekben való hitet és ezáltal lángra1 gyújtja bennük a hivatás szeretetét. Rökk Szilárd egyike volt a legjob embereknek, aki szerette és megbecsülte a munkát, aki nagy volt a szenvedé­sek megértésében, de különösen nagy vqlt az iskola nemzetnevelő hivatásának fölismerésében. Az él­jenzéssel fogadott emlékbeszéd után a dalkör újra Pogatscliuigg: „Dal a dalról" c. dalát énekelte. Utána Pálffy György, a Nemzeti színház tagja, szavalta Iván Andornak Az aranyszívű ember c. költeményét. A Szózat eléneklésével zárult - be ä szépen sikerült emlékünnep. A Petőfi Társaság nagygyűlése. Irodalmi, vita a lakomán. A Petőfi Társaságnak Vizkereszt napján érdé* kcs nagygyűlése volt. A gyűlés érdekességét ezúttal az a kritikai állásfoglalás szolgáltatta, amelynek a nagygyűlés program-inján szereplő felolvasók adtak kifejezést az irodalomban megnyilatkozó, úgynevezett uj, mo­dern irányzatokkal szemben. Meg kell állapítani, nehogy igazságtalan támadások alapjául szol­gáló félreértés származzék belőle, hogy a Petőfi Társaság felolvasó tagjai a legloyalisabb elismerés­sel honorálták a modern törekvésekből és termékek­ből mindazt, ami értéket képvisel, csupán ez. irány­zatok vagy törekvések elfajulásait Ítélték el. A Társaság méltóan hagyományaihoz és rendeltetésé­hez, a nemzeti szellemből meríti az ösztönzést a. maga törekvéseinek elérésére és igazán nem lehet teile zokon vonni, ha keményen odaáll a nemzet szellemi javainak védelmére. Amikor a közéletben & nemzeti értékeknek olyan szomorú pusztulását lát­juk napról-napra, csak örömmel kell üdvözölni azt a nemes készséget, amelylye] a Petőfi Társaság az irodákra nemzeti eszményeinek védelmére siet. A nagygyűlésen komoly kritikai vélemény- nyilvánítások hangzottak el az úgynevezett modem irányzatok túlzásairól. E véleményeknek Herczeg Ferenc, Kenedi Géza voltak az objektiv kifejezői. Azok, akiknek szólott a kritika, csak a megtisztel­tetés érzésével fogadhatják e véleményeket, mert az értékelés komolysága, amelyben részük volt, bizo­nyítja, hogy komlyan veszik őket. Ez annál meg. nyugtatóbb lehet rájuk nézve, mert ők eddig1 sem­mit sem vettek komolyan, ami rajtuk kívül esett. A nagygyűlésnek érdekességét stílszerűen égé- szitette ki a gyűlés után következő lakoma pikanté­riája. A lakomán ugyanis tovább viszhangzott a gyűlésen megütött kritikai hang. A felköszöntők majdnem kivétel nélkül az uj, modern irodalmi tö­rekvésekkel foglalkoztak. Egy kissé szokatlan volt az a lelkek mélyén rezgő idegesség, amely aztán a beszédekben megnyilvánult, de csodálkozni rajta épeoséggel nem lehet, mert hiszen ez a kérdés egy­általán úgy kiéleződött már, hogy sokkal jobb róla beszélni, mint hallgatni. Egyébként eddig a Tár­saság volt az, amely hallgatott s a „modernek" voltak azok, akik nagyon is nem hallgattak, most tehát a Társaság is megszólalt. A lakoma szóno­kai igy ismét a modern irodalmi jelszavak kérdését vetették fel, utaltak e jelszavak képviselőire is s a hangulat ennek folytán kissé feszült is lett. A hangulat ott vált izgalmasabbá, amikor fel­szólalt- a legutóbbi választáson bejutott uj tagok közül Mobaár Ferenc. Négy érdeklődé» fogadta fel­szólalását. Egyáltalán a Társaság meleg szim- pathiával fogadta kebelébe Molnár Ferencet, aki-

Next

/
Thumbnails
Contents