Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

Elvezettel fogom olvasni, akár csak a nagyok veszekesznek, akár a kisebbek is. Igazában, szerkesztő ur, csak az egyoldalú vitatkozások ellen akarok felszólalni és a meg nem engedett fegyverek használását szeretném megróni. Az például enyhén szólva, ízléstelen dolog, hogy irodalmi tár- | gyalás czime alatt elővesznek egyeseket és kipellengérezik őket, minden ok nélkül kifigurázva és kitrombitálva, hogy egyik meg másik ember, aki Írással foglalkozik és irás- ) ból él, nem ér semmit és aki drámát ir, az nem Shakespeare, a vigjátékiró pedig nem Moliére és ezenkívül minden indokolás fenséges mellőzésével szekundába pónálnak időnként kis és kevésbbé kicsiny, sőt esetleg jeles ir óembereket. Ahogy néha beszélnek ezen eljárásokról, azt mondják, hogy senkinek sincs joga emherhajszát indítani s mindenkit engedni kell, hadd boldoguljon úgy, ahogy tud, egyik a tehetsége és képessége által, a másik a könyökével, a harmadik szépen vasalt ruháival, csinos nyakkendőivel, sima, alkalmazkodó modorával, esetleg kigyó-tulajdonságaival. Ki vizittekkel, ki bankettekkel, ki az Íróasztal mellett tud érvényesülni. Hagyjuk hát őket békében.

De viszont éppen ilyen ártalmatlannak kell tekinteni azt a másik fajta irodalmat, amelyik nem is Írásban és nyomtatásban gyakorol kritikát, hanem direkt szóbeszédben. Ezek az „összeállók“, összeállanak és megállapodnak bizonyos kritikákban. Ezek i a „hiresztelők“.

— Elhíreszteljük — szólanak, — hogy Ikszipszilon agylágyult lett és a hülyeség előrehaladott stádiumába került. Minden sorát, ami megjelenik, ebből a szempontból fogjuk bírálni és úgy adjuk elő a kavéház- ban, a vendéglőben, a kártyaasztal mellett, otthon, a családunkban, ismerőseinknek ...

— Talán azt is hozzátehetnők, hogy becstelen életet él? . . .

— Óh, hogyne! Sőt elsősorban erre támaszkodunk.

— És sánta?

— Persze hogy sánta.

— A feleségét kínozza!

—- Hát nem kínozza?

— Szóval antipatikussá tesz szűk és lejáratjuk.

— Úgy van. Lejáratjuk.