Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

nak és szüksége van a nemzetnek. jMÜndon tiszte­let, minden fény, minden dicsőség, amelyet Petőfi emlékezetére halmozunk, erkölcsi hasznára van a magyar irodalomnak és közvetve a magyar nem­zetnek. Ya’ő és könnyen bizonyítható tény, hogy cs a kultusz a költő halála, óta sohasem virágzott any- nyirat, mint éppen napjainkban. Petőfi költészetét már-már a? a veszedelem fenyegette, mely sok iro­dalmi tekintély közös átka: a közönség olvasatla- uul is hisz bennük. Most újból olvassák, a- modern kor szemüvegén át és Petőfi örök ifjúsága, fényes diadalt ül a sziveken. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után. dr. Váradi Antal főtitkár mutatta be jelen­tését, amelyben kiemelte, hogy az elmúlt esztendő diadalmas év a Petőfi-Társaság életében. Mert a Petőfi-kultusz talán egy esztendőién sem haladt oly hatalmas lépéssel előre, mint tavaly. A társaság kegyelete közös sírba helyezte el Petőfi hozzátar­tozóit s a sirhánt fölé művészi kezek fognak pom­pás szobormüvet emelni. A jelentés ezután kegye­lettel emlékezik még a társaság halottjairól: Szana Tmásról, Mélezi Hugóról és Bodou Józsefről. A kidőltek helyébe uj erők kerültek: valamennyien jeles és érdemes munkásai a magyar irodalomnak. A költői lendülettel megírt jelentést megtapsolták. A felolvasások sorát dr. Kenedi Géza nyitotta meg „Fagyöngyök“ czimü elmélkedésével. A mo­dern magyar irodalomról szól, amely elrúgta maga alól a nemzeti talajt és behurczolja a fagyöngyöt, amely idegen talajon nőtt. Rombolást és menthe­tetlen pusztulást hirdet valamennyi költő és gyö­nyörűségét leli ebben. Pedig’ nekünk nem a rotha­dás, a lerombolás lyrájára, hanem az igaz költé­szet reményfakasztó virágaira van szükségünk, hogy nagy szomorúságunkban vigasztalást talál­junk. A verseik legnagyobb része teljesen érthetet­len, olyan, amelyhez mint valami patikaszerhez, használati utasításra volna szükség, hogy állítóla­gos mélységeibe behatolhassunk. A felolvasó ezt több idézettel illusztrálta és végül azt a reményét fejezte ki, bogy a Modernek előbb-utóbb megunják a czifra idegen köntöst és betérnek az ősi házba, amely tárva áll. mindenki számára. A felolvasás zajos tetszést aratott. — Lampérth Géza, a követ­kező felolvasó is hasonló csapásokon haladt, mint Kenedi, de ö versekben „simogatta“ meg a dekadens költőket. — Pékár Gyula olvasta fel ezután „A fekete hajfürt“ czimü novelláját. Utána viharos i

Next

/
Thumbnails
Contents