Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

Hogy az uj társaság komolyan veszi a munka szót, kitűnik alapszabályaiból. Az alapszabályok egyik pontja kimondja, hogy az, ki egy évben legalább egyszer nem adja jelét munkásságának, megszűnik a társaság tagja lenni. Ezzel lehetetlenné tette egyszer-mindenkorra, az irodalmi »far n i e n t é t.«

E törekvésből természetesen folyt, hogy az uj társaság nem a pihenő érdemet, hanem inkább a totterős uj tehetséget s a még ereje javában levő produktivitást kivánta körébe gyűjteni.

Jókai szomorú színekkel ecsetelte irodalmi viszonyainkat. Szóról-szóra igy szólott : »Tavaly azt mondtam vigyázzunk! pár év múlva nem lesz k i- adója a magyar Írónak. Csalódtam, — már az idén nincs!«

E leverő nyilatkozatban — valljuk be őszintén — nincs túlzás. Valóban odáig jutottunk, hogy a könyvárus bereteszeli az ajtót, ha az iró kézirattal akarja fölkeresni. A vállalkozás roppantul megapadt. Valamivel élénkebb vérkeringés csak úgy képzelhető, ha az irodalom képviselői mintegy kezességet vállalnak egymásért s együttes föllépésük tekintélyével oszlatják el a kiadó aggodalmait és a közönség közönyét. A Petőfi-társaság fő missiója ebben áll. Nem lehetetlen, hogy a Petőfi-társaság létrejötte félreértésekre fog alkalmat adni. Úgy tekinthetik, mint vetélytársát egy régi, nagy érdemű és nagy tekintélyű társaságnak, mely — kivált a múltban — sokszor irányadó Szerepet játszott. Ez hibás felfogás volna. A Petőfi-társaság nem vetély-, hanem munkatársa akar lenni ama másik testületnek. Dolgozni akar, nem vetélkedni. Az irodalom általános, nagy érdekeit tartja szem előtt s valamint önmaga, úgy mások iránt sem lesz elfogult. Óhajtjuk, hogy a Petőfi-társaság betöltse a hozzákötött várakozásokat.

/ cW .