Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 36-os doboz

zat, az csinosan megjárhatja. Már pedig hogy választások alkalmával minden ki szokott sülni, azt Petőfi igen jól tudta a megyei restauráczió- kon tett tapasztalataiból.

De ugyanebben a levelében még további bizonyítékokat is találunk. Néhány-sorral alább ugyanis ez olvasható:

„őszintén, Jiiniezés, hámozás nélkül szoktam beszélni. Abban a pillanatban vágnám ki a nyelvemet, amelyben nem agy szólnék, mint érez a szivem ... Ez a föld, a szép Kiskunság az én szülőföldem és bármily közel áll az ember szivéhez az egész haza, még közelebb áll az a hely, ahol született!“

rercnczi Zoltántól, Petőfi egyik igen nagyérdemű éietirójától való az a megjegyzés, hogy Petőfi a Kiskunságot, ahol nevelkedett, nagyon szerette és ezért hirdette magáról, hogy ö ott született, amivel úgymond: nagyon megnehezítette születéshelyének pontos megállapítását.

Hogy szerette a Kiskunságot: annak nyoma van a fentidézett versében, hol gyönyörű képekben mutatja be a puszta szépségeit. A pusztát szerette tellát leginkább a Kiskunságban. azt találta benne legszebbnek, de hát a puszta szépségéért nem kellett neki valótlan mondásokat egymásra halmozni, az igazságszeretet rovására, melynek mellvcregcto hive volt. Pusztát Pestmegyében is találhatott. Kiskörös vidékén semmivel sem hitványabbakat mi végre tagaejtíj, volna le az. igazi sziiletéghelyét nehány kilométer kedvéért? Vagy talán a lakosságot, a kiskunokat szerette volna nagyon, hogy mindenáron, rnég igazmondó hírneve kárára is közéjük akarjon tartozni? Szó sincsen róla, ugyanabban a nyílt levélben leszidja őket. szolgalelku embereknek nevezi, akik ■ nemrég még a talpát nyalták a főkapitányuknak, '

• ■ ■ 7- -■ >y-'■ •».>v - t •••! í « . - i