Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 36-os doboz

és föl kell majd használni egy összefoglaló munkánál. De nem hiányzanak az olyan ap­róságok sem, melyek megható bizonyítékát adják annak, hogy milyen helyet foglal el Petőfi minden magyar szivében. Nem mu­laszthatom el, hogy cikkem befejezéséül ide ne iktassak egyet, mely annyira megragadott, hogy szemeim könnyekkel teltek meg, mikor elolvastam. Cser Gábor dömsödi gazdának birtoká­ban volt az az ágy, melyben Petőfi született. Nem egyszer sok pénzt kínáltak neki azért az ereklyéért, de ő senkinek nem akarta oda­adni. Csak akkor volt hajlandó megválni tőle, mikor megtudta, hogy a Petőfi-Társaság erek­lyetárában fogják kegyelettel megőrizni. Kéry Gyula igy fejezi be az erről szóló fejezetet: Késő éjszaka adtam fel a dömsödi erek­lyéket a vasúti állomáson. Vasárnap nem szok­tak teherárúkat feladni, de mikor a vasúti tiszt megtudta, hogy Petőfi ereklyéiről van szó, szives készséggel azonnal intézkedett, s az első vona tai útnak indította azokat. Reggel már Budapesten voltak. A józsef­városi pályaudvaron elém sietett a szállító kocsis és kérdé, hogy én keresem-e a Petőfi ágyát. — Meglepett a kocsis kérdése. — Honnan tudja, hogy Petőfi ágya? — Mert rajta van, — válaszolta, — a vasúti cédulán. És csakugyan ott találtam az ágy oldal­fájához kötve egy kis papirtáblát a következő , felírással: „Emberek! Vigyázat! Petőfiágya!lí Vasúti tisztek és munkások kegyelettel állták körül az ereklyéket. Barabás Ábel

Next

/
Thumbnails
Contents