Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
i/t O AS • * UJ~A* TÁRCZA. 1? előlinek egy eddig nem ismert költeménye. E költeményt kővetkező levél kíséretében kaptam. Szerkesztő ur! Nem tudom,nem Kampós uram szerepét vettem-e fel az „Uj földes ur“-ból, de azért ne nevezzen szerkesztő ur rajongónak, mert e tettemre egyedül azon tisztelet indit, melylyel a „Lant és kard“ hősének tartozom. Hogy világosabban szóljak, e szerény soraimhoz mellékelt és Petőfi Sándortól eredetinek látszó levelet azért bátorkodtam szerk- úrhoz — mint Petőfi kéziratának ismerőjéhez beküldeni, hogy ön annak eredetiségét ekképen szives le- end felderíteni. E levél Petőfi minden munkái kiadásából kimaradt, [hihetőleg azért, mert a magánügy jellegét viseli magán. Ha e levél nem is birna átalán kiváló mtibecs- csel, elvitázhatlanul sikerült helyei miatt — szerény nézetem szerint — mégis egy kis levélke a halhatatlan iró koszorújában. Hogy e levél Petőfitől eredeti légyen,bizonyítja annak kis története. Zilahy K. szerint u. i. Petőfi barátságos viszonyban volt Várady Antallal, kinek halála után került e levél K ... úrhoz, kinek szívességéből, van szerencsém azt szerkesztő ur szives figyelmébe ajánlani a végből, hogy ha annak eredetisége kegyed ismeretei mellett kiderülne — szíveskedjék azt a „Hon“ tárczájábaa felvenni, stb Esztergom, 187Ó. dec. 3. T. Futó Ferencz. Bizonyosan mondhatom, hogy a [költemény Petőfié, még pedig az eredeti kézirat. A körttlményeket.is jól ismerem, a mikre ebben vonatkozás történik, miután Yárady Antal közös barátunknak Petőfivel együtt voltam nász-tanuja, Esztergomban, a hol nevezetes jeleneteink voltak a tisztelendő atyákkal,kiket meg kellett engesztelnünk ; mert vegyes házasságról volt szó. Képzelhetni Petőfit, mint papengesztelöt! Várady Antal barátunk azután boldog családapa lett; derék fiák és leányok apja, s jelenlegJKomárom | megyében alkotmányos tisztviselő. Azt tehát fél- | re értette a tisztelt beküldő ur, hogy ki halt meg, s hogyan került az eredeti irat ily kőrútban hozzám? Várady ezt Kazinczy Gábornak adta, kinek nagybecsű kézirat-gyűjteménye volt, s kivel jó barátságban élt. Kazinczy Gábor halála után kelhetett körútra a kézirat, melynek hozzám küldéséért Futó Ferencz urnák forró kö- szönetemet nyilvánítom az irodalom nevében. Jelenleg e költemény közrebocsátásának semmi személyes indok sem áll ellen, ez pedig nemcsak mint költői mti, de mint adat Petőfi jellemrajzához is, sok irodalmi becscsel bir. Jókai Mór. Levél Várady Antalhoz. Dömsöd, május 22-én 1846. Hát megtörtént a párbaj ? s élsz-e még ? Ha főbe lőttek, — tudósíts felőle, írd meg tüstént, hogy Pestre felrohanjak; És bosszút álljak éretted, barátom .. . Szó a mi szó, de nekem igazán Nem tetszik, hogy te minden balgaságért Kész vagy kockára tenni éltedet. Azt gondolod: lelked — tested szakáll ? s ha Leborotválnak, újólag kinősz? Csalódol; mert az élet csizmatalp, S ez nem lesz uj, ha egyszer elkopott, Azért kíméld a drága csizmatalpat, A melyet nem szab kétszer senkinek Az ég vargája, a kőszívű sors. — S azt gondolod tán: annyi a barátom Mint fönn az égen a csillag ? ha egy \ Lehull közülök, észre sem veszem ? Hiszen tudod jól: mily kis számotok van Nektek, kik engem őszintén szerettek, Kik föntartjátok szivem melegét. Mért e kis számot megfogyasztani ? — És Ida, Ida, e kedves leány *) Ha téged elveszt ő, mivé lesz ? ö Kinek kívüled nincsen senkije. Te vagy világa . . . Lennél oly kegyetlen, Reá szakadni hagynád a világot ? S van még egy ... a hon! vagy már elfeledted, Feledhetö-e a miről beszéltünk A lelkesülés lángóráiban ? Ki tudja, mit hoz a kétes jövendő, Mely álmainknak legkedvesbike, S akkor hazánknak ránk szüksége lessz. — Látod barátom, élted mily becses, Azt a világhoz menynyi láncz köti, S te még is könnyelműn kockáztatod. Ha még nem tértél, térj eszedre már, S ne légy, mint voltál, olyan balgatag, Vagy igazabban: oly kétségbeesett. . . Kétségbeesni ! .. . milyen gyávaság ! ... Kinek van erre töb s nagyob oka, Mint ón nekem ? de én szégyenleném ezt. A szenvedésnek lángjában szivem Szét fog pattanni,mint a porcellán, De, mint a jégcsap, szétolvadni nem!... Megálj, ha Pestre ismét fölmegyek, Majd megtanitlak én kétségbeesni, Hogy unokád is megemlegeti. Vásárra ott ben termek nálatok, S viszek portékát, de nem holmi gyapjút, Vagy bőrt, vagy posztót s efélét, azért Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete. *) V. A. menyasszonya s később hitvese. Mert hajh, jó gazda ám a magyar ember ! Amit kutyákon, kártyán s más egyében Eltékozol, meggazdálkodja könyven. A könyvvel úgy van, mint hajdan zsinóros Nadrágjával s prémes mentéivel volt, Mellyet nagyapja s édes apja vett; Az szolgált még az ö fiának is. Hazám, még sem vagy oly boldogtalan, Minőnek első pillanatra látszol, A lelki szükség nem bánt tégedet, Minden szükséged van; de lelki nincs, Ettől az egytől megmentett az Isten .. .-----------A mint mondottam: a vásárra majd M eglátsz barátom: akkor fölmegyek, S te rám sem ismersz, úgy megváltozám; A szép természet megváltoztatott, Beteg kedélyek e hü orvosa, Beteg valók én ott ti nálatok A pesti utczák holt hideg kövén, Hosszú sötét árnyként vonult utánam A csüggedés, az életunalom. — Újjá születtem !. .. a falusi lég, a Sötét erdőknek zugó lombjai, Lombok felett a csattagó madár, A fák alatt a hallgatag virágok Föléleszték elájult lelkemet; Nem gyűlölöm, mint eddig,a világot: Már csak haragszom rája, csak haragszom.... Hogy olyan gyáva, hogy föl nem kiált Elzárt, elorzott boldogságáért, hogy Meg nem torolja kincse elrablóin Évezredeknek szenvedéseit. — De hinni kezdem, hogy dicső napoknak Érjük maholnap fényes hajnalát, Midőn a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejőket, S végig menydörgik a föld kerekén: „Legyünk rabokból ismét emberek!“ Éz nagyszerű, de véres kor leszen, És úgy is illik, hogy véres legyen! . .. ; Már vízözön volt, most egy vérözön kell, Hogy megtisztuljon a világ a szennytől, A mely fölötte meggyülekezék; Egy vérözön kell! és ha az lefolyt majd, A megmosdott föld tiszta szép leend, És lakni fognak emberek fölötte, Hasonlítók az Isten képéhez. Petőfi. Megtartottuk a közlésnél Petőfi orthographi- áját, mely az egyszerű „c“ használatában, a „mely“ kettős, s a „több, nagyobb“ [egyes mássalhangzóiban a magunkétól eltér. Szerk. Gordinsi csomó. A „Hon“ egy közelebbi számában a női mun- kakérdésröl egy rövid czikkecske jelent meg igénytelen toliamból. Inkább elmefuttatás volt, mint fejtegetés, inkább gyönge érintés, mint bonczolás, inkább suttogás, mint szó. Nem hittem, hogy a legtöbb kérdés iránt annyira elfásult kedélyekben még figyelmet is bírjon ébreszteni. Meg kellett döbbennem az erős viszhangtól, melyre gyönge szavam talált. A felvetett kérdéssel nagyjmérvben kezdett foglalkozni azjivodalom. Bizony nem azon szerény soroknak kellett tulajdonítanom a felkölt érdekeltséget, hanem annak, hogy az érintett baj sokkal súlyosabb, sokkal nagyobb, mint első pillanatra magam is hittem, s hogy e baj veszélyes voltát nem egyedül én érezem, de érzik sokan a hazában s csak hozzá kellett nyúlnom a sebhez, hogy az ezerek- nek meg ezereknek fájjon. Az anyag képzelhetlen mód feltorlódott, s elég volt egy halk szárnylebbenés, hogy a lavina meginduljon. Mellőzöm a különböző hírlapokban megjelent
