Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

Ifjú a pataknál.

(Schiller után PETŐFI SÁNDOR. *)

Forrás mellett ült a gyermek, Koszorúkat kötözött,

S látta őket elragadtan

Tűnni a habtáncz között. Éltem igy röpül, miként a Forrás fáradatlanul,

S mint a koszorúk, sietve Ifjúságom elvirul.

Ke kérdjétek, mért busongok Éltem rózsaidején,

Minden örvend és reményei A tavasznak jövetén. Ámde, az uj természetnek Ébredő hangezrede Kebelemnek rejtekében

Csak nebéz bút költhete.

Nem viditnak a vigalmak,

Melyeket nyújt szép tavasz; Egy köt engem csak; s közel van, S még is messze tőlem az.

A kedvelt árnykép elébe

Vágyva nyújtom karomat, Hajh! nem érem-el s ez érzet Csillapitatlan marad.

Jöjj lejöjj, oh szép leányka, Hagyd kevély lakod falát,

Majd virágit a tavasznak Kebeledbe hintem át : íme dal zeng a berekben,

S tiszta zajjal jár az ér,

Egy boldog szerelmü szív-pár,

Kis kunyhóban is megfér.

*) ,,Der Jüngling am Bache,“ a nagy német költőnek, Schillernek legismertebb, legnépszerűbb költeménye. Érdekelni fogja a magyar olvasót Petőfinek ezen könnyed és hü fordítása, mely még diákkorából származik, s melyhez véletlenül e napokban :utot- unk. — Szerk.

. ifik' fUTV . iO