Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
Szana Tamás. Bizony, bizony, nagyon megcsappant azok száma, kik együtt ültünk Szana Tamással az iskola padján a reformáczió erős várában, a debreczeni kollégiumban. A várszerü, erősen kopott és rozoga épület azóta uj szint váltott, három emeletes kastély lett belőle, virágszőnyeggel hatalmas frontja előtt és uj emberekkel kivül-belül ; csak a szellem maradt a régi, jó kemény, nyakas kálvinista szellem, hithü és magyar, erősen konzervatív, mely nem alkuszik, nem paktál és a hires debreczeni kántus is a régi maradt és ugyanazzal az erővel harsogja ma is : »Erős várunk nekünk az Isten !« A mi szemünkben akkor a legnagyobb élő poétái zseni Ecsedi-Kovács Gyula volt, aki korán sírba hanyatlott, a legnagyobb piktor egy ditto Kovács Gyula, aki megfestette Simon püspök képét, melyet ma is mutogatnak a kollégium múzeumában negyed-ötöd- magával, egyéb piktura aztán nem is akadt az egész puritán környezetben. Szana Tamás abban az időben leányos képű, csinos, nyalka legényke volt, jómódú, előkelő család gyermeke, aki a legújabb divat szerint öltözködött és Violet Ottó könyvesboltjában korlátlan hitellel rendelkezett. Tizenhat éves korában Hugo Victor verseit forditgatta és szívesen látták esztétikai közleményeit a pesti lapok is, többek közt a Balázs Sándor szerkesztésében megjelenő Ország Tükre, mely akkor a hipermodernséget képviselte Magyarországon. A hetvenes évek elején Szana már Pesten lakott és lapot szerkesztett, ha jól emlékszem, Koszom czimmel és irodalmi areopág volt, Ízlést diktált és verekedett. Szinte bajos ma elképzelni, hogy az a jóságos, szelid, a légynek se vétő Szana Tamás valamikor a kombattáns irodalomhoz tartozott, akitől féltek, akit megrágalmaztak, akit az élczlapok agyonkarikiroztak és akiről egyik, azóta kissé elvonult irodalmi korifeusunk, a fiatalság nagy gaudiumára megírta azt a hires verset, melynek refrénje : Mért lett iró Szana Tamás ?
