Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

SZANA TAMÁS.

1844—mos.

Az öreg Szana Tamás is meghalt; nem jár többé a műkiállításokba, régiségkereskedésekbe, az TJránia-szinházba, többi kedves helyeire. És nem beszél az ő szapora, de nyugodt módja szerint művészetről, Yelencze és Firenze szépségeiről, nem Írja többé czik- keit és könyveit, melyeket nem az egyéniség lenyűgöző ereje vagy a tudományos képzettség imponáló hatalma, hanem a belőlük kiáradó szeretet és lelkesedés melegsége tett vonzóvá és kedvessé. A fiatal író- és művésznemzedék már nem ismerte annyira, mint a régiebbek, mert az egyszerű külsejű, tiszteletreméltó öreg úr már évek óta nem járt az irodalmi társaságokba s a sajtóban is mind ritkábban hallotta szavát. A régieket azonban, a hetvenes és nyolezvanas évek ^nemzedékét, sok közös emlék, a közös törekvések, közös érdeklődés, közös mulatságok emlékei fűzik hozzá s ezek fájdalmas szeretettel emlékeznek meg róla halálakor.

Derék ember volt és derék író; egy téren pedig úttörőnek is lehet mondani. A sajtóbeli műkritikának talán első komolyabb képviselője volt nálunk, a hol az összes kultur-területek közül a képzőművészet volt az utolsók egyike a közönség érdeklődésének fölkeltésében. Szana Tamás fiatalkorában megvolt ugyan Henszl- mann Imre, de inkább archaeologus és műtörténész volt, mint a modern művészet ismerője, kritizált Kelety Gusztáv, de éles ítéletét és polemikus erejét erősen bénította egyoldalú akadémikus felfogása; a sajtóban az akadékoskodó hozzá nem értés szól a művészetekről. Szana Tamás legalább szerette a művészetet, sokat foglalkozott vele, ha nem is mélyen, de fogékonysággal, tőle telhetőleg beleélte magát az élet művészi elemeinek értékelésébe. Sokat látott, főleg Olaszország régi és új művészetét igazán jól ismerte és érezni tudta a művészi dolgok szépségét. Művészetről ha beszélt, mindig lelkesedett, élvezni tudott mindent, a miben művészi elemek vannak. Kritikája nem volt éles, Ízlése nem volt szigorú; abban a korban nevelkedett fel, a mikor a művészekről a jóindulatú pártfogás hangján kellett beszélni.