Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

reimet (1887); A könyv régért cs most (bibliográfiái tanulmány, 1888); Újabb elbeszélők (1889); Pető fine Szendrey Júlia* (1890). A nyolcvanas évek) ó(a egészen a mütijgtjénelem művelésére adta magát s Magyar művészek, címmel kétkötetes nagy , illusztrált díszmunkát bocsátott közre (1880—89), mély a legjelesebb magyar festők és szobrászok élet- és jellemrajzát tartalmazza. Megírta A magyar művészet századunkban cimü könyvét (1890); Az örök emlékek

(1892) ; Olasz földről (1896) cimü köteteit, melyek csaknem kivétel nélkül mütörténelmi dolgozatokat tartalmaznak; Izsó Miklós élete és munkáit (1897); lefordította, előszóval ellátta és jegyzetekkel kísérte Benvenuto Cellini Önéletrajzát (2 köt. 1890—91.) Fordította ezenkívül Ovidiusztól a Szerelem művészetét (1883); Xavier de Maiste Utazás szobám körül cimü Jtötetét (1884); Guy de Maupassant és Ludovic Halévy elbeszéléseinek Rátk Mór kiadásában megjelent négy kötetét (1892—93); Gabriele d’Annunzio Giovanni Episcopo cimü regényét j

(1893) . A magyar irodalom és művészet külföldön való ismertetése körül nevezetes tevékenységet fejtett ki. A 70-es években a Lipcsében megjelent Dramaturgische W ochenschrift-be irt kritikákat; magyar költőkről, elbeszélőkről tanulmányokat adott közre az Auf der Höhe és La Bevue Internationale cimü folyóiratokban s csaknem megalapítása óta munkatársa volt a Kunst für Alle cimü münkbeni vállalatnak. Szerkesztésében megjelentek a hatvanas évek végén: a Szépirodalmi Közlöny hetilap; a hetvenes években a Figyelő irodalmi és kritikai szemle, később a Petőfi-Társaság lapja s az ebből alakult Koszorú cimü havi folyóirat. Szerkesztette 1893—94-ig a Fővárosi Lapok-at is. Mütörténelmi és kritikai dolgozatokat nagy számmal közöltek tőle a különböző napilapok 'és folyóiratok. 1876-ban részt vett a Petőfi-Társaság megalapításában, melynek az utolsó évekig főtitkára volt. 1904-ben az Uránia tudomás uyos színház igazgatója lett. Ezelőtt két évvel súlyos betegségbe esett, de kilábolt belőle és lass affiant újra visszatért a színházhoz és irodalmi foglalatosságához; közben azonban kiújult baja ismételve megbénította a szorgalmas munkához szokott öreg urat. Ma végre nfegváltotta a halál szenvedéseitől.

•*

Szana Tamás régóta betegeskedett. Érelmeszesedés volt a baja, a melyhez két évvel ezelőtt asztmatikus rohamok is járultak. Orvosai tanácsára előbb Balatonfüreden, majd a Tátrában keresett gyógyulást. A hatvannégy éves öreg ur szervezetét azonban a kór annyira aláaknázta, hogy a mintegy másfél esztendő előtt mutatkozó szinleges javulás, 1906. decemberében hirtelen és pedig katasztrófaszerü fordulattal ismét rosszabbodásnak adott helyet. Szama Tamást, akkor jobboldali szélhüdés érte, mire a min-