Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

nemzete és fajtája helyzetét ismerő po- 1 lírikusnak az az érzése, hogy Magyaror- i SZAMA TAMÁS. (1844—IMS.) «— A Magyar Hírlap eredeti iárczáju, —<• Irta: Csudáky Bertalan. Régi humanistáink lelkes táborából egyre dőlnek, egyre pusztulnak azok a ki­próbált harezosok, kiknek egyéniségében és korában még megcsillanni látjuk „a régi jő időket“ s a régi ,]ó időkkel azt a lúvatottsá- got, mely kiinduló pontja, egészséges^ orgá­numa volt minden kulturális törekvéseink­nek. Kicsiny már ez a nemes tábor, sőt mái’ nem is tábor többé!... Ketten-hárman még akadnak a boldogabb, patriarkális időkből, azután gyorsan — örökre le fog záródni az a korszak, amikor teremteni és nem pusz­tán reprodukálni tudtak az ivók, a. művé­szek, a poéták. Ehhez a munkás táborhoz tartozott Szana Tamás, irodalmunknak ne­mes, veterán harezosa. Nemzeti műveltsé­gűnknek kialakulási, forrongó korszakába illeszkedett tartalmas egyéniségének min­den jellegzetes vonása, Írásának tartalma es tendencziája. írói munkássága javarészt esztétikai iránya, czélja a művészetek népszerűsítése. C maga nem állott a különféle esztétikai irányok hatása alatt, édeskeveset törődött Baumgartennel, Kanttal, vagy Arisztote- i leszszel, — nem filozofált, nem pszikologi­I Ur.UW/lJ.J.1 hctsé’ges esetekre tipikus aa olyan el­lenzéké, mely például ellenez egy sze­dualista magyar kereteket teljesen meg­töltse nemzeti tartalommal — s ez ai zált, — Szana Tamás a nagy közönségnek irt, ezrek szivében ébreszthette a művésze­tek iránti szeretetot, a művészi érzéket, a széphez való ragaszkodást. Abban az ide­ijén lépett az irás mezejére, amikor műtör­ténetünk, esztétikai, irodalmunk még csak apró-cseprő dolgozatokból, experimental ó eszmékből állott. Művészetekben való já.ra- tosságát az ö Ígéret-földjén — a verfőnycs Itáliában szerezte. írói pályafutásában autodidaktikus módon izmosodott meg, nem támaszkodott senkire, nem volt másoló és utánzó s művészi tágultságának bölcsőjét nem ringatták hangzatos jelszavak. Csodálatos megfigyelő képességével gyorsan ráismert az igazi mübecscsel biró alkotásokra. ítélkezéseiben csak nagy rit­kán, — vagy talán soha nem tévedett. Tanú­bizonyság erre a számtalan mttvásárlás, melyek mindegyikénél mint döntő szakértő szerepelt. De még nagyobb bizonyság erre az ö második otthonh: aábella Venezia, ahová évtizedeken át, minden esztendőben hűsé­gesen elzarándokolt. A lagunavárosnak alig van egyetlen műkereskedője, vagy nevesebb művésze, aki. ne 'respektálta volna a Signore Szana Tónié - véleményét. Aki végigjárta a velenczei vagy a firenzei mükereskedése- ket, az az állandó vásárlók törzskönyvében mindenütt rá fog bukkanni Szana Tamás nevére — és e két városban sok, igen sok, jó személyes ismerősére. Egyedül, zajos utitársak nélkül évtize­deken át barangolta az olasz föld művészi í metropolisait. Minden évben két-három hó­napot töltött az ő kedves talliánjal között s minden napjának meg volt a maga formás, művészi programúja. Aki vele tartott, az néhány nap alatt észrevehette, hogy a nép­szerű és nagytudásu esztétikus voltakép­pen nem szórakozni, hanem tanulni jár Olaszországba. Sokat tanult, sokat tudott és azok közé tartozott, akik megfigyelései­ket nem az úti. naplóban, hanem bámulatos memóriájukban tudják megőrizni. írók, művészek, ateliék benső életéből, műreme- I kék koráról, értékéről és keletkezéséről alig fog tudni hazánkban valaki annyi érdekes történetkét, annyi jóízű kedves anekdotát, szelíd humorral átszőve, elmesélni, mint amennyit a harmonikus kedélyű Szana Ta­más tudott. Aki Velenczében találkozni óhajtott vele, az hiába kereste volna a laká­sán. Szana Tamás bora reggeltől késő estig ott ült a legeldugottabb antikvárius boltok­ban, mükereskedésekben, melyekről csak a benszülött velenczei, vagy a íagunavárost igen jól ismerő utazó tud felvilágosítást adni. Az antica Ubreriákban nem volt könyv, kézirat vagy .pergament, s a Márkus­tól' közelcbciSjekvö nagy mükereskedésben nem akadt egyetlen műtárgy, melynek ne ismerte volna a histórikmnát. Bejárta a mercseriát, bejárta a Canal grande patri- cziusi palotáit, ki tudja hányszor — s vala­hányszor hazajött, mindig érdekeset s újat tudott felőlük mondani. Hogy mennyire otthonos volt Szana Mai számunk 22 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents