Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

X2LVl-ik évfolyam,

Nagyvárad, kedd, 1899 junius 27.

147’-iR szám

Jtilójízetcxi feltételek:

Helyben:

á4«*jry«?déVr<i 8.— félévre <J —

tigtísit £vr* 12.—

Szétküldéssel

Vidékre postával: Megved évre 8.50 Fél évre 7«—

ligása évre 14.—

Kiadó-hivatal:

Kossuth L a j o N-alc.7.ít, (Kihanoegyei la arékpénstáii rpület), hova a liird»t»» s*rk ea űz. előfizető»-dijait küldendők.

Egyes szAza Ár a 5 kr.

SZABADSÁG

POLITIKAI NAPILAP.

A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZAB ADEL VÜPÁRT KÖZLÖNYE.

H ir(letét ele dija:

6 hasábos poti'sorári egyszer — 6 kr.

Háromszor és többször — — — 4 kr.

Nyilttér 4 hasábos p* tltsorért — 2t> kr, Bélyegdij minden hirdetés és

nyilttérért — — — — — 80 kr. Reklám soronként — — — — 1 írt.

Szerkesztési iroda:

Kossuth Lajos-utcza (Biharmegyoi takarékpénztári épület).

Kéziratok vissza nem küldetnekOrszággyűlés.

A zászló becsületéért.

Nagyvárad, junius 26.

(z. y.) A parlament most folyó tárgyalásait az a szellem lengi át, a mit azokba az országbéke nagy mestere: Széli Kálmán belelehelt, a kinek minden nézpontja s ezek nek minden nyilvánítása a conciliánsságnak végső határáig megy, a nélkül azonban, hogy az évtizedek óta majdnem bizonyságokká lett alapé veknek csak egy részéből is engedne, a miknek alapján az országkormányzó szabadelvüpárt oly fényes sikereket mutatott be. Elismerő szavával hozzájárult parlamentünk egyik nagy jelentőségű állam- férfia, gr. Apponyi Albert is, a ki merev ellentétben állott az eddigi kormány rendszerrel, de a ki bizonyára látván s átérezvén az ellentét mesterségesen kihegyezett voltát — minden utógondolat s önzés nélkül csatla- ozott az elvek és irányok egysége alapján •olt ellenfeleihez, egész pártjával, mit úgy íeki, mint illusztris talentumokban gazdag pártjának javára hálás elismeréssel jegyezhet 'öl az elfogulatlan krónikás.

. . . Mint a bujdosó Mikes, maradt hát egymagára a függetlenségi párt, mely közjogi lehetetlenségeken kívül, most már igazán csak a zászló becsületéért áll síkra, annak a épeit zászlónak érdekében, a mit a közjogi yyőzedelmek, a kérlelhetetlen statisztika, az »riási közgazdasági előnyök múzeumba illő- tépen s tisztes em ékül fosztottak meg minden «inétól, becsétől.

Széli és Apponyi kifejtették a küzdelmes kiegyezési alku minden előnyét. Ez előnyök nek — s ezt épen a zászló becsületére való harcz megvilágítása szempontjából mondjuk — legfőbb eredménye, hogy az nem szerződés, hanem önálló intézkedés alakjában rendezi vám és kereskedelmi viszonyainkat Ausztriával.

A Széli Kálmán által létrehozott megállapodásokkal hosszas kerülőutakon, miket az osztrák bonyodalmak tettek szükségesekké, a téves fölfogás, hogy a hírhedt 14 §. nem képezi Ausztria alkotmányának tagadhatlan integráns részét — odajutottunk, a hová akkor, ha az osztrák reichs- I rath elfogadja vala a kellő időben a Bánffy- ! Badeni-féle kiegyezést. A fogyasztási adók i átutalásával, az adóvisszatéritéseknél és a : bank ügyben több millióra menő pénzügyi i előnyöket érünk vala el, nem is szólva az j uj rendezés több rendbeli gazdasági előnyei- | ről. Ekként az egész kiegyezéssel már 1897- ben készen lehettünk volna, rég élveznők annak előnyeit s emellett mentek maradtunk volna amaz izgalmaktól, melyek megbénították parlamentünket, hátráltattak minden re* formmüködést s valódi csapásként nehezedtek az ország egész politikai és gazdasági életére.

Az uj törvény azonban, mely most már teljesen biztosítva van, tökéletesen tisztázza ezt a kérdést is s igy nemcsak, hogylmn- tartja a nemzetnek biztosított jogát, hanem határozottan ki is dombovi ja azokat. Ez az j eredmény még azok nézete szerint is megéri a tényleges vámközösségnek három évvel való kitoldását, a kik elvileg külön vámterü let alapján állanak.

Hát bizony azok csak a zászló becsületéért küzdenek, a mi különben elismerésre méltó.

TARCZA.

Petőfi halála.

— A „Szabadság“ eredeti tárczája. —

Irta : Hegyes! Márton.

A minek letünte miatt oly megrázó panaszban tört elő számtalanszor kebléből a liazafiui fájdalom: az egész váratlanul újra fölcsillant és aztán vakitó fényben ragyogott Magyarország hosszú időn át elborult egén. A mit olyan hihetetlennek látszólag megjósolt a jövendő idők- homályába belátó költői lelke : mindaz, megvalósult, s átzugott véresen és rombolólag a hazán. A véres harczok meghozták számára a halálnak azt a nemét is, a mely után vágyott s a melyről álmodozott.

Azt éneklé, hogy a magyar dicsőség csak hulló csillag volt, mely lehullott a magasból s mindörökre elnyeló azt a föld. S régen volt az, midőn magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet s dél hulló csillaga, midőn magyar fejekre termett a babér, oly rég, hogy annak hire is csak mese talán.

Azt énekelte a béke leglomhább korszakában, akkor, a mikor háborúra gondolni is merő képtelenségnek látszott, hogy születni fognak

nagyszerű napok, ólethalálnak vészes napjai. Még megdöbbentőbben nyilatkozik ez a jósszéliem egy másik költeményben, melyben zászlóvarrásra bivja föl ifjú feleségét, mert sejt valamit, mert a dolgok sora nem maradhat igy sokáig, mi hogyan lesz : majd elválik a csatatéren.

És bekövetkezett, a mit megjósolt. Eljöttek az életbalálnak vészes napjai s föltűnt ismét a dicsőség csillaga a magyar égen, elkápráztatva fényességével az egész világot.

Ennek a fényes korszaknak Petőfi volt az igazi, mondhatni: az egyedüli lantosa. O volt a forradalom költője, maga irja, hogy most már az ő dala a forradalom viharának előszele. Az ö forradalmi költeményeiben van egybefoglalva a korszak minden szenvedélye, rajongása és gyűlölete, elkezdve azon : „Mit nem beszél az a német“, vagy amazon, melynek refrainje ez: „Nincsen többé szeretett király“, egész odáig, hol már a távolból előre köszönti a respublicát, mint a szabadság gyermekét s a világ jóltevőjét. S fölhangzik kobzán a vad elkeseredés, a mikor már nyilát a királyi szók bársonyába akarja lőni s maga vállalkozik a bóbérságra a királyok ellenében.

Óh ezek a hangok nem a békés kor idegeinek valók!

A képviselöház ülése.

— Saját tudósítónk távirata. —

Budapest, junius 26.

Hétfői hangulatban, nagy osöndessógben kezdődik az ülés. A folyosón a termés kilátásokról, a vakáczióról, (mely már nagyon jó volna) s a nyári üdülésről (melyre melegen vágyódnak) diskurálnak a képviselők. A teremben az elnöki csengettyüszóra alig ötvenen ültek össze.

Három törvényjavaslat.

Napirend előtt Lukács László pénzügyminiszter állt fel és három uj törvényjavaslatot nyújtott be.

Egyet a sörfogyasztásról és az eltörlése mellett kivetendő söradópótlékról, egyet a szeszforgalmi adó megszüntetéséről és egyet az Osztrák Magyar Bankkal kötött egyezményről.

A ház e jelentéseket a pénzügyi és közgazdasági bizottsághoz utasitotta.

Mentelmi ügyek.

Mentelmi ügyek kerültek sorra ezután. Huszonkét rendbeli ügyről jelentését a mentelmi bizottságnak egymásután referálta Kabos Fe- rencz előadó.

A Ház Csávolszky Lajos mentelmi jogát (csalás vádja) felfüggesztette.

Sima Ferencz mentelmi jogát (sikkasztás vádja) felfüggesztette.

Halász Zsigmond kiadását (becsületsértés, hatóság elleni erőszak) megtagadta.

S e r b á n Miklós mentelmi jogát (párviadal, testi sértés, közcsendbáboritás) felfüggesztette.

Sima Ferencz mentelmi jogát (rágalmazás, becsületsértés) felfüggesztette. S

S oda áll maga is a honvédő bősök sorába s a meggyőződés s az ingathatlan bit mindent tulhangzó harsonáján át kiáltja bele a csaták viharába: Mi ne győznénk ? Hisz’ Bem a vezérünk. Hite nem inog meg akkor sem, s nem fél sem magáért, sem hazájáért, midőn már az orosz áradat elözönölte hazánkat, midőn már eljött az utolsó Ítélet, ott állottunk az utolsó nagy próbán.

Csak akkor kezd csüggedni, midőn azt látja, hogy két kézzel arat közöttünk az enyészet, mert nemcsak a fél világ kardja küzd ellenünk, minek következtében minden tagunkból vérezünk, hanem a dögbalál is. Akkor teszi föl kérdésül, egy szálig elveszünk-e, vagy fog-e maradni valaki, aki leírja azokat a szörnyű időket a világnak ?

Ez volt utolsó költeménye. Talán akkor már átsuhant lelkén az a sejtelem, hogy nem sokára meg fog azon vágya valósulni, hogy ott essék el, a harcz mezején, ott folyjon ki az ifjúi vér szivéből, s végszavát nyelje el az aczóli zörej, a trombita hangja, az ágyudörej, s holttestén át fújó paripák száguldjanak a kivi- dott diadalra s öt hagyják ott összetiporva.

Megvalósult ez is, mondhatni szóról-szóra, csakhogy a diadal nem a mi zászlónkhoz, hanem az ellenségéhez szegődött. Elesett, végszavát trombita hangja s ágyudörrej nyelte el, s futó pari-