Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

Az ünnepély előtt bejárta a sírokat, ott volt a Petőfi-őrházban is. Annyira hatott hazafias eszmék iránt fogékony lelkére mindaz, aminek az emlékét ott felújították, hogy végtére sírva fakadt.

Ilyen előzmények után közeledett az ün. nepélyen az ő szereplése.

Már a szavalata közepén olyan extázisba

esett, hogy se látott se hallott.

Bevégezte a szónoklatot — de akkor már oda volt. Szoros attiláját fölgombolta s az égető melegben szinte öntudatlanul mások támogatásával ment le a Petőfi-őrházba. Ott az ereklye-szobában, amely egyúttal a vendégek szobája is, egy tulipános ládára ültették és vizes borogatást raktak a fejére. Ereje aztán teljesen elhagyta s egy negyedóra múlva elájult.

Haller Louise grófnő jeget hozatott, a budapesti mentők pedig, Iványi dr. és orvostársai dörzsölni kezdték. A szívverése is perczekig megszűnt s az orvosok sürgősen éther befecskendezést alkalmaztak. Ágyba fektették a beteget, aki öntudatát nem nyert visza egész nap.

Haller grófné két kocsija vitte meg Fejéregyházáról a szomorú hírt a Segesvárit ünneplő közönségnek és az hozta a beteg részér» szükséges segítő szereket is.

Alkonyat táján a még mindig öntudatlan állapotban fekvő művészt gondosan kocsira helyezték és beszállították a segesvári kórházba. A kocsi lassú lépésben haladt. Kraus- dr. segesvári főorvos, Haller grófnő és Eszter^ házy László dr. kisérték a beteget.

Másnap délig feküdt E. Kovács Gyula eszméletlenül. Délelőtt 10 órakor aztán kinyi“ tóttá a szemét és környezetét felismerte. Esz- terházy László drt. a nevén is szólította. Beszélni azonban egyebet nem birt.