Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

MUTATVÁNY ANDERSEN REGEIBŐL.

Ford kotla PETŐFI JÚLIA

A YIZCSEP.

Hihetőleg tudod, mi az a nagyító üveg, az a gömbölyű látcső, mely mindent százszor nagyobbnak mutat, mint a mekkora valóban ? Ila egy ilyet szeme elé tart az ember, és azon keresztül egy esep tóvizet néz meg, ekkor száznál több csodás állatot pillant meg abban, mit különben \sohasem vesz észre a vízben. De azok valóságosan ott vannak, és ez nem csa-, Iédás. Csaknem olyanforma ez, mint egy egész tányér, teli tengeri pókkal, a melyek össze-vissza ugrálnak. Es olyan mohók: egyik a másiknak kezét, lábát, erőjét, hátulját szaggatja ki; és ők mégis, szerintük vígan vannak és mulatnak.

Volt hát egyszer egy vén ember, kit minden ember Hemzsegi-Nyüzsöginek hitt; mert ez volt a neve. Mindig, mindennek a legjavát magának akarta, s ha ez másképen sehogysem siikerUlt, hát varázslat által vette el.

Hát ott üldögél egyszer, és nagyító üvegét szeme i elé tartva , egy vizcsepet vizsgálgat, mely az árok- bél, a pocsolyából való volt. De hogy nyiizsgött és hemzsegett abban! Ezer meg ezer kis állatocska ugrált benne, és tépte, szaggatta és elnyelte egymást.

„De már ez mégis csúnyaság!“ mondá a vén Hem- zsegi-Nyüzsögi; „hát nem lehetséges őket rábírni, hogy nyugton és békén éljenek, hogy mipdegyjknek csak magára legyen gondja!“ Aztán gondolkodott,! gondolkodott, de sehogysem ment semmire, hát kénytelen volt varázsolni. „Színt kell nekik adnom, hogy jobban meglehessen őket különböztetni!“ szólt, és aztán olyasmit töltött a vizcsepbc , mint egy kis parányi esep vörösbor; hanem az boszorkány fülczim- pájából való vér volt, a legfinomabb fajtából, a ki- lenczpetákosból. Most már hát mind csupa rózsaszínűek lettek azok a csodás állatkák; olyan volt a vizcsep, mintegy egész város tele meztelen, vad emberekkel.