Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

És mikor a nyárnak égető hevében,

Az ember eltikkadt, elepedt egészen :

Hogyha ilyenkor hoz jó sorsunk közinkbe,

Mintha égi harmat hullana szivünkbe,

Felüdült kedélylyel szívjuk be a léget,

Mely körftlfoly, hordván mennyei zenédet,

Mely nem egyéb patak csörgedezésénél,

Hófehér tajtékkal habzó vízesésnél,

Melyben megfürödnek a hév napsugarak,

S fölötte enyelgnek a dalos madarak,

Alatta a puha, örökzöld mezőben,

Méhek és pillangók virágok kelyhében,------Oh ez a pihenés, ez enyhülés helye,

Ha kifárasztott a szenvedélyek heve !

Alkonyat és hajnal neve a világnak,

Mit áldott kezeid előttünk feltárnak;

Kisértetes éjfélt és perzselő delet,

E szelid hangokban találni nem lehet.

Lanyha, csendes esőt, a föld szomját oltván,

Nyári fergeteget, a léget tisztítván,

És mindent áthatva, mindent fölülmúlva,

Az égi madárka oda fönn dalolva,

Áthasit a légen a tiszta hangrezgés,

Felhők közül hangzó pacsirta-csicsergés,

Hala az életkedv harsány ujjongása,

Repeső sziveink örömrivalgása !

Pest, martius 24. 1856. SzENDREY JlJLIA.

// r <- ‘ * fa * J'z * e < za y'c? .

V- Á iff íz. iic