Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

Az öreg doktor pintyőkéje.

(George Sand után.)

(Sz.J.) Pár év előtt egy vén doktor vendégünk jött, kit — mindamellett hogy kiállhatlan volt, — mégis szerettünk, mert bolondságai dacára meg voltak a maga jó oldalai.

Többi kellemetlen szokása közt — futott a nők lársaságától. Az ember azt mondta volna, hogy gyűlöli őket, pedig közszabadságuknak ö volt legnyakasabb védője. Ügy látszott, mintha arra az időre tartogatta volna magát, mikoron méltók leendnek fölvétetni a tássadalmi egyenlőségbe, mert soha nem akart házasodni, s midőn — hogy öt boszantsák, — ezt ta- nácsolák neki, bámulandó komolysággal felelte rá: „Majd későbben, későbben, még nincs itt az ideje.“ Pedig hát 82 éves volt. Halála előtt egy héttel egészen vígnak, megifjodottnak találtuk, s észrevételünkre tréfás arccal úgy nyilatkozott előttünk, hogy végre föltalálta élete párját, s hogy komolyan szerelmes, kivált miután tökéletesen hiszi, hogy viszontszerettetik. Minthogy agglegényi életrendében semmit sem láttunk megváltozva, a hiú elbizottság e túlságát a tréfálkodás ama ritka esetei egyikének tartottuk, melyek egy évben egyszer vagy kétszer kisimiták komor homloka redőit. Egyszer reggel csak nem jött reggelizni, elmentünk fölkeresni, s könyveire borúivá, mintegy álomba merülve l^RuE^Lgy^kis madárka röpkedett szobájában, melynek nyitott ablaka a júniusi nap vidám sugarait engedé agg koponyájára sütni.

Meg volt halva.

Iratait rendezvén és vizsgálván, a következő lapokat találtuk, melyek szétszórva maradtak asztalán :

,, Junius 24. 1837. Szenny kis nyomorúlt pin-! tyőke, nagy, mint egy légy, nehéz, mint egy toll, tészkedböl leesvén tegnap, mielőtt még szárnyaid kinőttek volna, s már elhelyezve tenyerembe, ujjaimat csipegetvén 8 keblem felé nyújtózkodván, mikor