Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

Csikós ó 1 e t.

PETŐFI ISTVÁNTÓL.

Csikós vagyok, tágas puszta királya, Birodalmam az alföldnek rónája,

Dombja, halma, a meddig csak szemem lát; — Tengerem a rengő tündér délibáb.

o o

Szerény lakom kis cserényem s tetejét Képezi a esillaghimes hajlott ég;

Nap, hold, csillag váltva adnak világot :

Sötét éjben czikáznak a villámok.

Puha ágyam harmatos fű és subám,

Fejpárnám a báránybőrös nyeregfám;

Nem kell nekem ennél nagyobb kényelem, Tollas ágyát senkinek sem irigylem.

Virágillat jár itt szellők szárnyain,

Nehéz gondok nem zavarják álmaim;

Piros hajnal üdvözöl, ha ébredek,

S a pacsirta zeng felettem éneket.

A nap ellen karimás kis kalapom,

Elegendő árnyat-adó sátorom,

S ha fergeteg nyargal végig a pusztán; Legyűröm azt s kifordítom a subám.

Az ég alja szentegyházam s oltárom,

Reggel este megemelem kalapom,

S mit anyámtól tanultam, egy éneket, Eléneklem s áldom ,,azt“, ki teremtett.

Bársony lovam régi szolgám, hű pára,

Sejti hová ... ha felülök hátára,

S ha szoritom czombjaimmal oldalát,

Elhagyná az ég kilökött csillagát.

Birodalmam leggyönyörűbb virága,

,-Puszta-gazda“ szép hajadon leánya :

O egyetlen féltett kincsem, gyémántom,

Kivel szivem s királyságom megosztom.

Ragyog a nap, leng a szellő csendesen,

Yágtat lovam, mint a villám, sebesen;

Üldözőbe vett engem a szerelem,

Csak babámnál, sehol másutt, menhelyem.

Véres tajték foly le lovam oldalán Fáradságtól arczom bágyadt, halavány;

Hej! de szívem úgy megdobog, úgy örül,

Majd kiugrik, majd kiszökik helyéből.

Közel vagyunk, nosza rajta! jó lcwvam! . . . Galambomnak, tudod hogy rád gondja van; Kipihenünk .... és arczom is kipirul;

Tüzes csókjait ha szedem ajkirul.

. let's,/try- A

/t e 'c> y .

/r jz -