Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
a kormányhoz. Az alispán a fölterjesztést oly érte'em— Látod, milyen silány az ember! — mondá csüggedten, — a temetőből jövök, Etelke sírjától. Sírtam, mint egy őrült. És amint visszafelé jöttem, egy ismeretlen szép leány jött reám szembe; s amint egymás mellett elhaladtunk, én — utána néztem! Pedig akkor jöttem a temetőből! Az elleukritika. Éppen Dunavecsén tartózkodott Petőfi szülőinél, midőn a költőt Császár Ferencz megtámadta lapjában. De Dobrovszky ellenbirálatot irt Császár és társai ellen az Életképekben, mely lappal Petőfinek még akkor semmi összaköttetése sem volt. Azt a számot, melyben ez a védelem megjelent, megküldték Petőfinek, aki azt felovasta szülei előtt. Az ellenbirálatuak minden fejezete e szavakkal kezdődött: „Császár Ferencz és hasonmásai azt állítják“ ... Újból: „Császár Ferencz és hasonmásai. . Csak hallgatja egy darabig az öreg Petrovics, végre is megsokalja a dolgot, nagyot üt öklével az rsztalra s kifakad: — Azt a Poncziusát annak a hasonmászó Császár Ferencznek. A fordiUls. Petőfi Liszuyaival és Vahot Imrével jó siller bor mellett együtt mulatott a hires „Csiga“ vendéglőben. Vahot hamar elkészült, s hogy könnyítsen terhén, kiment. Kis vártatva Petőfi is kinéz s az udvar egyik homályos szögletében megpillantja Vahotot, aki a falnak dőlve, nagy öklendezéssel adta ki magából a beszedett sillert. — Hát Imre hol maradt? — kérdezte Lisz- nyai a visszatérő Petőfitől. — Odakinn van, Schillert fordít, — válaszolt Petőfi nevetve. Petőfi mint keresztapa. Petőfi és Jókai egyik közös barátja feleségének fia született, akinek keresztapául meghitták a két poétát. nem azonnal gyümölcsöző, több fáradsággal és A keresztelő napján meg is jelentek a megszaporodott családnál s elmentek a gyerekkel meg a bábával a templomba. A keresztelő pap oda szólította őket a kérész-1, telő medenczéhez. Csak akkor szeppent meg Petőfi, mikor azt mondták neki, hogy vegye kezébe a felavatandó ifjú honpolgárt. Ezt ő még nem próbálta soha. Illet a kezébe a pólyás csecsemő rettenetes képen. Amellett szepegett szörnyen, hátha sirni kezd a baba, vagy pedig eltalálja ejteni. Aztán felszólították, hogy térdét meghajtva az oltár zsámolya előtt, mondjon el a gyermekért egy Miatyánbot. Azt elimádkozta szépen. Ekkor a főtisztelendő ur a szertartás szerinti három kérdést intézte a csecsemőhöz: — Ellent mondasz-e a Sátánnak és az ő incselkedéseinek ? A bába meglökte Petőfit, hogy feleljen rá. Csak „igen-t“ kellett rá mondnia. E helyett azt felelte: — Nem. — Dehogy nem! — suttogja a bába, megrántja a kabátját. — Igen, igen! — sietett azután a fiatal keresztapa helyrehozni tévedését s oly zavarba jött e miatt, hogy saját nevét is alig tudta azután megmondani a papnak. — De ugyan, hogy tudtad azt felelni, hogy nem mondasz ellent az ördögnek ? — kérdezte tőle Jókai, amint hazafelé igyekeztek. — Tudod, — felelte Petőfi, — én csak annyit hallottam, hogy a sátánról van szó s ilyen nagy úrral nem szeretek semmiféle kollizióba jönni De nem is hitta azután Petőfit senki többé komának, ha jóbarátságban akart maradni vele. A német szinlidis. A negyvenes évek végén történt, hogy midőn Pesten a német színház és a redout leégett, egy barátja Petőfihez futott s ijedten szólott hozzá : — Kelj föl, Sándor, ég a német szinbáz ! I 0t/ _ — ^^ nv; yjij ^lOAUt L bei U1C“ teknél, mint a melyeket meg lehet időnként szePetőfi azonban nyugodtan a máaik oldalára fordult, mondváu : — Édes barátom, sorsát senki ki nem kerülheti. Német színházat azért építenek, hogy elégjen; esernyőt azért veszünk, hogy ellopják. Ez a rendeltetés dolga! Azzal nyugodtan tovább aludt. Főbelövetés Petőfi miatt. Amint Petőfi Bemmel Udvarhelyen utazott át, kellemetlen eset történt. Útközben egyik állomáson Petőfi megszomjazván, kutat pillantott meg egy udvarban, hát bement. Az udvaron ácsorgó tüzérek közül egy cseh tűzmester hogy-hogynem bele kötött Petőfibe. Ez rendre utasítja, felhozván tiszti rangját. De minthogy Petőfi vászon czivilruhát viselt, a kissé ittas cseh tüzér mit sem hajtott hivatkozására, sőt még annál jobban lehurrogta, mígnem saját tisztjeinek egyike, akit Petőfi cda hivatott, elfogta a garázdát s jelentést tett az esetről Bemnek. Petőfi mindent elkövetett az öreg tábornoknál, hogy kegyelmet eszközöljön ki a tűzmester számára, de sikertelenül. Másnap főbe lőtték a szegény csebet. E szomorú inczidens által ösztönözve, Petőfi, mihelyt Marosvásárhelyre ért, azzonal egyenruhát szabatott magának, de amelyet sohasem ölthetett fel. Elesett a segesvári ütközetben, még mielőtt egyenruhája elkészült volna. A lelkes székelyek. Medgyes és Nagyselyk közt Petőfi szekere, melyen egy másik honvédtiszttel ült, nagy csapat gyalog és lovas székelységgel találkozott. Peti fi a vezérlő őrnagygyal beszédbe ereszkedett, és azalatt a másfélezernyi csapat a szekér közelébe érkezvén, kíváncsian hallgatta a társalgást. — Mi a neve a százados urnák ? — kérdezte elvállás előtt az őrnagy. — Én Petőfi vagyok. — A poéta? — kérdi egy erős hang a huszárok hátulsó soraiból.
