Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz
fejlődés, a miüt én ismerem, azt bizonyítja, hogy 'az irodalmi életnek az egyes áramlatai, egyes jelenségei, kiválóságai, az ezek körül a kiválóságok körül csoportosuló köröknek a munkássága az egyéni erőkön, az irók egyéni erején kívül ' mindig két erőből ered: a kornak az erejéből, a melynek bizonyos egyetemessége van, a melynek a hatása elől nemzeti határok nem igen zárhatják el az emberi közösségek egy- egy körének a lelkét, a melyek áttörnek ezeken a határokon, befolyásolják a lelkeket és magukkal ragadják. Ez az egyik. A másik pedig egy-egy közösségnek a maga közös erőkifejtése, közös története, közös életviszonyai által kifejlődött külön ereje. Ennek a kettőnek nagy egyéniségek lelkében való találkozásából alakul ki irodalmi életünknek minden egyes jelensége, minden egyes tünete. így van ez a mi szellemi életünkben is. Nines oly iránya, nines oly jelensége az egész magyar irodalom fejlődésének, a- melyben egészen világosan ki nem mutathatnék — kulturális ' fogékonyságunknak a becsületére — az emberiség közös eszményeinek a hatását és— a magúink nemzeti ragaszkodásának és hűségének a becsületére — a mi magyarságunkat. Áramlatok, divatok’ a lelki életnek, a történetnek, az életközösségnek hagyományaival együtt alkotják ezeket a jelenségeket, együtt befolyásolják ezt a fejlődést, Csak egyre utalok: Petőfire magára, a ki rendkívüli befolyása alatt állott azoknak az európai eszméknek, a melyek akkor meghódították a lelkeket, a rohamosan haladó, vakmerőén támadó, mindent követelő demokrácia eszméiének. De ha most Petőfit, a mint a maga lángelméjének és hatásának nagyságáiban előttünk áll, elemezni próbáljuk, kíséreljük meg csak a maga nagy költői egyéniségéből és csak az ezzel az európai eszmeáramlattal való közösségéből konstruálni, kivéve belőle az ö magyarságát, meghagyván ebből csak a nyelvet magát, de a magyar lelket kivéve-belőle: mi marad meg? Itt van Petőfi a genie, itt van Petőfi, a koreszméknek, a maga kólának gyermeke! És Petőfi lesz ez ? íme, azt hiszem, hogy itt van ennek a-kérdésnek a kulcsa. Az áramlatok mindig hatottak ránk; ezentúl is hatnak; hassanak is, mert e nélkül a közösség nélkül, e nélkül az érintkezés nélkül nincs haladás. Utóvégre mi nemzetileg is az emberiségnek ügyét szolgáljuk és az emberiséggel kell hogy előremenjünk. (ügy vari!) E nélkül haladás nincs. De uj eszmék hatásában, uj formák befolyásában, a mint eddig mindig ott találtuk ezt a nemzetit, ezt a hagyományost, szövetkezve az ujjal, azt hiszem, hogy ott kell találnunk ezutáni fejlődésének is minden stádiumában egészen addig, a mig ez az élet magyar szellemi élet marad, a mig ez az irodalom magyar irodalom marad. (Tetszés.) Nem azt hiszem én, hogy egy újabb fejlődés alakulatában azok a formák, azok a gondolatok úgy lesznek benne, a mint a hagyományok ránk szállottak; de azt gondolom, azt Íriszem, hogy, a mint az idők folyamában, különböző alakulatokban, különböző körülmények között, különböző formában mindig benne volt a magyar irodalomnak minden jelenségében, minden törekvésében, az benne lesz és benne kell hagy legyen a jövő fejlődésében is. (Élénk helyeslés.) A .modernségnek és a hagyománynak erre a kiegyenlítő erejére, a melyben henne foglaltatik a mi haladó készségünk és benne foglaltatik a mi nemzeti hűségünk, erre emelem én poharamat. (Hosszas, élénk tetszés és . éljenzés.) 2
