Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz
1846-ban deczember 7-ikén született Dram- menben, a kis norvég tengerparti kereskedő városban s ott végezte elemi- és középiskoláit. Már ifjúságában nagy kedve volt nyelvek tanulására és sokáig ingadozott, hogy nyelvtudós legyen-e, vagy pap? Aztán az utóbbira szánta magát s 1872-ben pappá szentelték. De egész családja tengerész volt, tenger partján született ő is : nem tudott megválni a tengertől. Miután néhány nagyobb utat tett az északi tengeren és Portugalliában, beállott a tengerészeti misszió kötelékébe s pár hét múlva ki is nevezték papnak Leithbe, Skócziában. Súlyos munka napjai következtek el reá, de még terhesebb lett élete, a mikor 1878-ban szintén mint a norvég tengerészeti misszió papja Londonba került. Eeggeltől estig dolgozott, járt-kelt, prédikált, vigasztalta a hazájuktól távollévőket, látogatta London annyi kórházában fekvő honfitársait, bíztatta, enyhítette fájdalmukat Isten szavával. Szerette dolgát, szerette ezeket az embereket. «Sokan lettek a tengerészek közül legjobb barátaim», — írta, «a kiknek jövetele igazi ünnep volt számomra. Isten áldja meg őket s engedje meg, hogy találkozzunk ismét ama nagy napon». De az emberfölötti munka, a melyet végzett, hamar megtámadta egészségét. Hogy kissé kipihenje magát, már ezekben az években nagy utakat tett Oroszországban, Hollandiában, a Rajna mentén Németországban. 1880-ban hosszabb szabadságot vett s bejárta Egyiptomot, Palesztinát. Görögországot és Olaszországot. De ezek az utak, a melyek a folyton tanuló ember számára csak részben voltak pihenők, nem állították helyre egészségét s 1881-ben leköszönt londoni papságáról s visszatért hazájába. Előbb Hövaaybav, majd a szép kis kikötővárosban, Gíimstadban lett pap, míg 1898-ban végkép megvált a szolgálattól. Ezentúl Krisztiánjában lakott s teljesen egyházi és szépirodalmi munkáinak szentelte életét. Nap, nap után eljárt az egyetem könyvtárába, a melynek épen oly tipikus alakja volt, mint svéd barátunk, Schöldström a stockholmi könyvtár dolgozó termének. Töméntelen nyelvet tudott, fordított angolból, francziából, fordította Puskint oroszból, Petőfit magyarból, írt eredeti költeményeket, úti leírásokat. Annyi energiája volt, hogy hatvan éves korában fogott hozzá, hogy letegye a doktorátust s buzgón dolgozott egy értekezésen, a mely I. Jakab angol királyról, — a «költő királyról» szólt volna.