Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

Széli Kálmán összeférhetetlensége. A képviselő- ház összeférhetetlenségi állandó bizottsága március 30-án, délután öt órakor ülést tart, melynek tárgya Széli Kálmán országgyűlési képviselő ellen beje­lentett összeférhetetlenségi ügyben az előkészítő el­járás megindítása. helyzete dolgában inkább volt proletár, mint Petőfi? És végül, miért van az, hogy a pro­letár ideológiája legtöbbször a burzsoában akad a maga igazi művészére és csak legritkábban a proletárban, holott ha a történelmi materializ­mus törvényei minden vonatkozásukban meg- dönthetetlenek lennének a proletár ideológiáját a proletárnak kellene legékesebben kifejezni, mert ő az, aki legigazabban érzi osztályhely­zetét, Csak feltevésnek s nem tudományos megállapításnak mondjuk, hogy a proletár-hely­zet nyilván egy alsóbb fejlődési fok következ­ménye s minden más társadalmi osztály éppen a szellemi magasabbrendiiség emelt a proletár- ság fölé. Hogy ez a magasabbrendiiség hogyan fejlődött azzá, aminek ma látjuk, ezt visszave- : zeíhetjük csalásra, kizsákmányolásra, osztály­hatalomra és sok minden egyébre. De ezek a meghatározások elvégre is csak szavak, jelzők. A valóság az, hogy maga a csalás és kizsák­mányolás egy komplikáltabb szellemi munka, amely nem csak magyarázza, de igazolja is, hogy az egyik osztálynak azért kellett a másik fölé kerekedni, mert szellemileg fejlettebb volt. S hogy a szabadságharcnak Petőfi lett a költője s nem K. Szabó István, ez ugyan igazolja a tör­ténelmi materializmust is, de igazolja e mellett még azt, hogy a mai ember gondokozásának irányát, ha meg is jelöli a történelmi materializ­mus, a gondolatok magossága és mélysége tel­jesen független tőle. Ez a niagosság és mélység az egyéniség dolga, mert ha ebben a tekintet­ben is a történelmi materializmus törvényei len­nének mértékadók, akkor ugyanabban a kor­szakban minden ember gondolatai nemcsak egy irányúak, de ugyanegy magosságuak és ugyan­A Ház szavazott s éppen megtorűitott érte­lemben szavazott. W e k e r 1 e arcán átfutott a meglepetés, kissé elsötétült a tekintete, aztán vállat vont. Bánja is ő. A parlamentben néhá- r.yan mosolyogtak, de szintén nem törődtek so­kat a dologgal. Mikor volt az. hogy az ilyen apróság szembe tiint a képviselőházban! Ebből a szavazásból azonban mégis lett affér. A szavazás eredményének megállapitása egy mélységüek is lennének. Pedig hogy mindez másként van, azt eléggé igazolják az egyes kor­szakok Írói és művészei. A történelmi materializmus nem tudja, hogy mit kezdjen a zsenikkel, tehát tagadja hogy vannak zsenik s szándékosan nem veszi észre, hogy abból a skatulyából, amelybe az emberi­séget gyömöszölte, a zsenid vigyorogva kidugja a fejét. A zseni nem hagyja magát rendszerbe töretni. A törvény, mint mindenütt, itt is csak az átlag-embert köti. De a zesni — kivétel és a kivételek mindenütt kinőnek a törvény kere­teiből. Ez az észlelés kellemetlenül érintheti azokat, akik nem tudnak kibújni a törvény alól, de a faktumot, hogy valaki tulemelkedett rajtuk, letagadni nem volna szabad csak azért, hogy a csalhatatlannak mondott történelmi materializ­mus presztízsén csorba ne essék. Zseninek lenni nem olyan nagy bűn, hogy az emberiségnek szégyenkezni kellene miatta és átlag-embernek lenni nem oly nagy erény, hogy még a zsenit is besegítsük erőszakkal az átlag-emberek közé. A történelmi materializmusnak meg kell barát­kozni azzal, hogy törvényei egyik-másik irány­ban felmondják a szolgálatot. A csárdásokat, I melyek eddig már érték, nem teszi meg nem­történtté, hogy tagadja azok bekövetkezését. Hogy az ideológia nem áll tisztára az anyagias- 1 ság befolyása alatt, ezt a zseni igazolja. S hogy az emberek bűnösségét sem csak az anyagias­ság irányítja, azt majd egy későbbi kor fogja bebizonyítani. Az elmélet ma az, hogy a ma­gántulajdon megszűntével vagy gyarapodásának korlátozásával megszűnik a lopás, csalás és gyilkolás. Hogy csakugyan így lesz-e, nem tud­juk, de példákkal könnyen bizonyíthatjuk az el­Kaszt ezzel a módosítással fogadja el. A negyedik szakasznál nincs felszólalás, a1 ötödik szakasznál Wekerle Sándor azt javasolja, hogy a takarékpénztárakban elhelyezett, vagy ér­tékpapírokban fekvő alapítványok kamatai adómen­tesek legyenek. A Ház a szakaszt a miniszterelnök módositásá­val fogadja el. A kilencedik szakasznál Polónyl Gézának aggodalmai vannak a miatt, hogy a javaslat bármely lenkezőjét. Az éhező ember azért éhezik, mert' nincs ennivalója. Ha azt észlelnék valahol, hogy, akad ember, aki nem éhezik, mert van enni­valója, akkor a bűn elméletét minden szó nélkül elfogadhatnók. Csakhogy a helyzet egészen más. Akinek van ennivalója, az éppen úgy megkí­vánja az ételt, mint az, akinek egy falat kenyere sincsen. Szóval, az éhség nem szűnik meg attól, hogy van-e vagy nincs eleségünk. Hogy hol a példa alkalmazása? A vágy a magántulajdont szerzésére nem azon múlik, hogy lesz-e vagy, sem magántulajdon. Ez a vágy a legősibb em­beri érzés, mely akkor is dolgozik majd az em­berben, ha karhatalommal kimondják, hogy ez­után pedig nincs magántulajdon. Ez a vágy meghalhat, de nem operálható ki az emberből mint valami daganat. S a mig a vágy élni fog, addig az ember csak úgy lop, csal és öl, hogy, magántulajdonra szert tegyen, mint a hogyan ma lop és csal az, akinek ennivalója nincsen. Mert nem a magántulajdon szülte a vágyat, de a vágy a magántulajdont, mint a hogyan nem a kenyérből támad az éhség, de az éhség hozta a kenyérsütés szükségét. Végső eredményében tehát nem a magántulajdon, de az ősi vágyako­zás farag bűnöst az emberből. Ez a vágyakozás kielégülést keres és ha valamikor nem lesz ma­gántulajdon, a vágy újra megteremti azt, amint már meg is teremtette réges-régen. A történelmi materializmusnak tehát nem sok a szerencséje a rendszerbe-töréssel. Rácáfol a zseni és íf gonosztevő. v

Next

/
Thumbnails
Contents