Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz
Állítsanak e gyönyörű magyar könyv jövedelméből egy fehér márvány-tömböt a Petöfi-házban! Olyan oltárfélét, amilyenen a görögök mutatták be áldozataikat, kérő, hálaadó, engesztelő áldozatukat. És szólítsák fel Önök a magyar ifjúságot, a tavaszt. hogy aki egy érzésért, egy gondolatért, csak egy hangulatért hálás akar lenni Petőfinek, vigyen egy szál virágot arra az oltárra. Mert ne múzeum legyen a Petőfi-ház. Látták, milyen poros, milyen meghalt minden a Nemzeti Múzeum Deák Ferenc szobájában? . . . Az élet, az ifjúság lakozzék Petőfi házában! Szerelmes hajadon vigyen a virágból, amelyet párjától kapott, szerelmes legény is virágot, mely szíve választottjának keblén pihent; szerelmes legény és szerelmes leány a virágból, amelyet egymástól kaptak, — bimbót a menyasszonyi koszorúból, egy szálat a nászbokrétából. Virágot a halotti koszorúból is — és akinek diadala van, egy ágat babérkoszorújából: Petőfi oltárára! Mennyi virág lesz ott! És viszünk virágot mi is, — akik a lombhullást éljük, — adósai mindnyájan Petőfinek. Adósai a múltból, szüntelen adósai ma is. Oda zarándokoljon öreg asszony, öreg ember — s ha friss virága nincsen, tegye Petőfi oltárára azt a száradt ibolyát, amelyet valaha szerelmes szívvel, hűséges kézzel helyezett Petőfi könyvébe. Mert, ugyan volt-e szerelmes magyar, aki akkor ne Petőfit olvasta volna? És van-e, aki Petőfi verseit olvasva, vissza ne indulna legédesebb emlékeiért, száradt ibolyáiért, elmúlt ifjúságába? ...
