Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

Tisztelt elvtársaim! Azok a nagy eszmék és gondolatok, amelyeket külsőségben két szerény koszorúval képviselünk, de bensőséggel annál nagyobb szivei, igaz érzéssel és tettrekész seregge állunk itt, ezek az eszmék és gondolatok nem egy nemzetnek az eszméi és gondolatai, hanem a mindenkori elnyomott, fölfelé törekvő, szabadulni vágyó emberiségnek közös kincsei, közös gondolatai ezek. (Ugg van!) Nagy gondolatok ezek és nemzedékről-nemzedékre, örökségül szálltak reánk is. Régi, dicső, nagy örökség ez. Nagy utón és nagy áron került hozzánk. Letűnt századok népmozgalmainak vére öntözte, hősök börtönei és

bitófái jelölik azt az utat, amelyen át

örökségül elérkezett hozzánk, ns méltó örökösökre szállt. Mi vettük örökbe. Mi vagyunk ennek a nagy, hagyományos szabadság-eszmének egyedüli végrehajtói, ennek az eszmének a letéteményesei. (ügy van! Éljenzés.) Olyan utódokra szállt akik már nem a kisebbségre bizzák a politikai formák elvégzését, hanem ott állanak a testamentum végrehajtásánál a világ összes szervezett, céltudatos, öntudatos proletárjainak a milliói. (Éljenzés.) Megértettük a kor szavát, azt, hogy ezek az eszmék az emberiség eszméi, tehát nem mint nemzet, hanem mint emberiség harcolunk értük, ezeknek az eszméknek a megvalósításáért és újra olt vagyunk a küzdelemben, ahogy Petőfi maga Írja : Viselős a század, uj időket hord mé- hében. Igenis: nagy átalakulás van készülőben. Összeütközik a régi és aj világ; de ebben a nagy összeütközésben mi, a milliók már nemcsak számbeli erőt képviselünk, a küzdelemben az értelmi erő is mellénk áll és nekünk segit. Uj gladiátorok, uj viadorok fényes fegyverzettel küzdenek közöttünk. Itt látjuk a költőt, amint uj dalt, uj képet keres; itt látjuk a művészt, amint uj vonalat, uj szint, uj meglátást keres és uj világot alakit a vésőjével és ecsetjével; a tudós bemegy a természet műhelyébe, részekre boncolja a természetet, megostromolja az eget, összetöri és a pokolba kergeti a babonát, (ügy van!)

Uj világ ez és nekünk ez az uj világ kell; az uj hang, az uj forma, uj igazság, uj tartalom, uj ember. Mi vágyódunk az újra és megyünk velük, azokkal, akik ezt az újat akarják. Ebben az uj után való küzdelemben a másik oldalon állanak azok, akiknek csak az kell, ami régi, megszokott, ami elmúlt, mintha valami piszkos, mocsaras vidékről régi lidércfény integetne és boszorkányok ébrednének föl, mintha a múlt kisértetei ébrednének föl sírjaikból; „régi dal“ kell nekik a „régi dicsőségről“. Nekik nem kell az uj. De hiába: a